„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

Gobbi Hilda előszava a művészetet hőn pártoló közönséghez

,legeíső szavunk a színművészet lelkes pártfogóihoz, hogy hő kebelből fakadt üdvözletünket kegyesen fogadni méltóztassanak! .. .Azokat keressük fel, kik igaz hazafiságukat azzal is kívánják bizonyítani: hogy nemzetünk virágzásának egyik legfőbb emeltyűjét, a színművészetet hőn pártolni legszebb kötelességüknek érzik. Szebb és magasztosabb ügyet bizonnyal nem fognak pártolhatni lelkes fiai és leányai honomnak, mint a színművészet! . . .Föl hát közreműködésre lelkes pártfogók! mert csak hazafias segédkezek hozzájárultávai háríthatók el a nehézségek és akadályok.. . csak így várhatni nyelvünk s ez által nemzetiségünk erősbülését a műveltség szent honában..." Egy 1865-ös Színházi Emlékkönyvből valók e sorok. Mi is vállalhatjuk őket teljes szívünkkel. Színészmúzeumunkat színművészetet hőn pártoló" közönség nélkül aligha tudtuk volna létrehozni. Ezúton mondok köszönetet minden intézménynek, vállalatnak, szocialista brigádnak és minden egyéni pártolónak, akik munkájukkal, színházi vonatkozású emléktárgyaikkal, felhasználható értékeikkel hozzájárultak a Bajor Gizi Színészmúzeum bővítéséhez. Ez a színészmúzeum szinte egyedülálló az egész világon. Pedig talán egyetlen művészeti ág sincsen annyira rászorulva a „megörökítésre", mint a színjátszás. Mert, ahogy már Petőfi - a volt vándorszínész - fölismerte: „Egészen más a színész végzete: Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen Ez a jelen; csak erre számolhat, Mert a jövőhöz semmi köze nincsen. Ha a jelennek biztos fövényébe Le nem bocsátá híre horgonyát, Elmegy nevével az idő hajója, És menni fog az örökléten át."