„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

letve Jókai (Ifjúsági) Színházhoz. 40 esztendős korában önmaga vetett véget éle­tének. Különleges, nagyon egyéni tehetségű jellemszínész volt, fanyar humorú, érzelmesen gunyoros, intellektuális. De népszerű volt kabarészínészként is. Főbb szerepei: Ifjú Schwartz (Szigligeti: Liliomfi), Freddy (Shaw: Pygmalion), Szabóle­gény (A makrancos hölgy), Porfir (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Herceg (Vé­szi Endre: Don Quijote utolsó kalandja), Kosztya (Pagonyin: Arisztokraták), Gob­bola (Brecht: Arturo Ui). Számos filmben is játszott. Sennyei Vera Bp., 1915. 1. 3.-Bp., 1962. 5. 28. Érdemes művész. A Színművészeti Akadémián tanult, majd 1936-ban a Magyar Színház szerződtette. Ezután a Belvárosi Színházban, a Vígszínházban, majd 1941-44-ig a Pünkösdi Andor vezette Madách Színházban játszott, ahol első je­lentős szerepeit kapta. 1945 után a Művész Színházhoz, innen a Madách Szín­házhoz került. 1956-ban a Fővárosi Operettszínház, 1960-ban a Petőfi Színház tagja lett. Életszeretete, szenvedélyesen fűtött, rekedtes orgánuma, fanyar egyé­nisége különleges ízt adott alakításának. Modern nőalakok lélektanilag megala­pozott ábrázolásával került az élvonalba, de klasszikus drámákban, humorérzé­ke révén pedig vígjátékokban is emlékezetes alakításai voltak. A sanzonéneklés­nek, majd utolsó éveiben a bontakozó új műfajnak, a musicalnek lett jeles kép­viselője. Főbb szerepei: Madge (Priestley: A Conway család), Miss Kirby (Ardrey: Jelzőtűz), Poppea (Felkai: Néró), Margaret Orme (Galsworthy: Úriemberek), And­romache (Giraudoux: Trójában nem lesz háború), Lucie (Sartre: Temetetlen hol­tak), Katyerina Ivanovna (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Madeleine (Anouilh: Poggyász nélkül), Boronkay Magdaléna (Móricz: Rokonok), Kupavina (Osztrovsz­kij: Farkasok és bárányok), Cecília (Kálmán: Csárdáskirálynő), Klütaimnésztra (Eu­ripidész: Iphigeneia Auliszban), Kocsma Jenny (Brecht-Weill : Koldusopera), Ma­ma (Mándy-Gyulai-Gál: Mélyvíz), Adél (Molnár: Üvegcipő), Melitta (Hubay-Vas­Ránki: Egy szerelem három éjszakája). „... A hangja maradt csak meg. Verseket mond egy lemezen. Felteszem a le­mezt, és hangja újra elém varázsolja, elémhívja mint fájdalmas árnyékképet a megsemmisülésből. És nemcsak önmagát varázsolja elém, a költőt is, örömével, fájdalmával. Ilyen okosan, érzőn verset mondani - sokan tudtak-e, mint ő? Aztán bekapcsolom a rádiót, - Kocsma Jenny songját énekli, majd az „Egy szerelem há­rom éjszakájáénak dalait. A hangja - ez megmaradt. De mit őrzünk jelenségéből? Arra csak emlékezni lehet, azt nekünk kell felidéznünk. De elég-e az emlékezet és hűséges-e, hogy új­ra lássa azt a ragyogó fiatal lányt, ibolyaszín ruhában, ahogy a Disraeli színpadára lépett? Vagy a „Néró" szűkölve hátráló Poppeáját, - a „Conway család" vénlá­nyának összetört hátát, az asztaltól az ablak felé haladva, - Mrs. Cheveley, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom