„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

len Főinkvizítora, a „Tojás" Főügyésze és két Brecht-szerepe: a hájas haszonleső Su-Fu borbély („Jó embert keresünk") s a riadtságától embertelenné vált Ügyész („A rettegés birodalma"). Ilyen jellegű voft a dégénérait, púpos Altmann, a „Glembay-család" rosszindulatú, kötekedő doktora. Kitűnő jellemszínész volt, hogy ne lett volna még egész sereg másfajta tulajdonsága is? Sértettségében megkeményedett, de tiszta, vergődő ember volt a „Kis rókák" körében; másutt komikus doktor bácsi; vagy zsémbes öreg Pósalaky („Légy jó mindhalálig"), csupa szív öreg plébános a „Tanítónőben", kedélyes, ostoba vidéki polgár a „Gömböc úr" címszerepében, gyászhuszárrá züllött ezredes a részeges Krantz figurájában („Lyuk az életrajzon"). Mint rendező a színészi játék beállítására koncentrálta erejét. Gondosan ügyelt arra, hogy minden részlet művészileg legyen kidolgozva, s a próbákon mindig akadt játék-ötlete, amellyel továbbsegítette a megakadt színészt. Munkásságát Kossuth-díjjal, majd érdemes művész címmel jutalmazták..." /BENEDEK ANDRÁS/ Baló Elemér Bp., 1892.-Bp., 1970 Érdemes művész. 1916-ban végzett a Színművészeti Akadémián, majd a frontra került. 1918-ban leszerelt és a Nemzeti Színház tagja lett, ahonnan a Tanácsköztársaság bukása után kommunista magatartása miatt elbocsátották. A Madách, a Kamara, a Víg- a Magyar, a Belvárosi, majd az Új Színház társulatában játszott és különösen a modern, a környezetükkel elégedetlen, összetett* érzékeny jellemek alakításával tűnt ki. A két világháború között a magyar munkásszínjátszás egyik vezető alakja volt. 1945-től a Nemzeti Színház tagja, nyugdíjazásáig. Fontosabb szerepei: Oswald (Ibsen: Kísértetek), Jean (Sarment: Az árnyhalász), Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Olson Irjő (Karinthy: Holnap reggel), Inkvizítor (Shaw: Szent Johanna), Bíró (Móricz: Ludas Matyi), Crooks (Steinbeck: Egerek és emberek), Vackor (Szentivánéji álom), Inchoffer atya (Németh: Galilei), Dózse (Brecht: Galilei élete). Barsi Béla Bp., 1906-Bp., 1968 Kossuth-díjas színművész. Az Országos Színészegyesületnél vizsgázott. Pályafutását Kolozsvárott kezdte, majd 1949-ig különböző vidéki társulatoknál játszott. A felszabadulás után a Szegedi Nemzeti Színház társulatának vezető művésze volt. Innen szerződött 1956-ban a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol nyugdíjaztatásáig játszott. Főként munkás- és parasztfigurák megjelenítésével aratott sikert. Pontos és hatásos kifejezési eszközei remekül érvényesültek karak-