„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

V. „A SZÍNHÁZ KATEDRA, MELY EGÉSZ TÖMEGET TANÍTHAT." (Gogol)

Dr. Ribári Géza ügyvéd, hitközségi vezető szervezésére sikerült hatósági engedélyt kapni előadások tartására. Az OMIKE Művészakció teljes egyenrangúság alapján működött. Mindegyik fellépő művész, akármilyen szerepben, beosztásban (főszereplő, szólista, karmester, zenész, kórustag stb.) esetenként 30 pengő fellépti díjat kapott. A Művészakció igazgatója dr. Bánóczi László, a régi Thália Társaság egykori elnöke lett. Művészeti vezetője Bálint Lajos, a Nemzeti Színház egykori dramaturg titkára, zenei vezetője Komor Vilmos, korábban az Operaház karmestere, főrendezője Beregi Oszkár, a híres színész, külföldön is ismert filmszínész. Mellette rendezők voltak: Bálint Lajos, Rádai Imre, Gellért Lajos, Nagy György; operai rendezők: Szabolcs Ernő, Bálint Lajos. A népes színészgárdából az ismertebb nevek: Hidas Hédi, Kelen Dóra, Komor Ágnes, Palotai Erzsi, Pártos Erzsi, Rajna Alice, Rosthy Magda, Simon Zsuzsa, Szilágyi Bea, Vidor Ferike, Bartos Gyula, Beregi Oszkár, Dózsa István, Gárdonyi Lajos (őt később a nyilasok elhurcolták és elpusztult), Gellért Lajos, Horváth Ferenc, Justh Gyula, Mányai Lajos, Nagy György, Peti Sándor, Rádai Imre, Rott Sándor, Sarkadi Aladár, Somlár Zsigmond, Szentiványi Kálmán, Szigeti Jenő, Zátony Kálmán, Salamon Béla stb. A zenei rész legalább olyan rangos volt, mint a prózai. A karnagyok: Komor Vilmos, Fischer Sándor, Pallós Tivadar, Sándor Frigyes, Somogyi László, Weiner László. Az előadó művészek: Ladányi Ilona operaénekesnő, Relie Gabi operaénekesnő, Spiegel Annie operaénekesnő, Herendi Manci sanzonénekesnő, Ernster Dezső, a későbbi világhírű operaénekes, Farkas Sándor, Fehér Pál, Kálmán Oszkár, Lendvai Andor, Ney Dávid operaénekesek, Farnadi Edit, Jámbor Ági zongoraművészek és gyakran fellépett Fischer Annie is; tag volt Dénes Vera gordonkaművész és még nagyon sokan, hiszen a zenekar 45, az énekkar 30 tagból állt. Bálint Lajos emlékezéseiben leírja, hogy sokan 4-5 bérletet-is váltottak, s átadták olyanoknak, akiknek nem volt joguk a nézőtéren megjelenni. (Az alapszabályok értelmében zsidó művészek zsidó közönségnek tarthattak csak előadásokat.) Az előadások nívója azonban olyan magas volt, hogy így a nem jogosult szimpatizánsok is eljöhettek az előadásokra. Sergio Failoni, az Operaház állandó olasz vendégkarmestere minden operai produkciót megnézett, meghallgatott, s tőle származott az a mondás, ha jó opera előadást akar valaki hallani, menjen a Goldmark terembe. A túlzott dicsérettől azonban félt az OMIKE vezetősége, nehogy a hatóságok betiltsák az előadásokat. Dr. Ribári Gézának, az OMIKE egyik életrehívójának Pap Károly könyvéhez írt előszavából: „Munka nélkül maradtak előadóművészeink, köztük a magyar színházi és zenei kultúrának sok kiváló értéke, a megszólalás lehetősége elől elzárattak költőink, íróink. Az OMIKE vállalta magára azt a feladatot, hogy szerény kereseti lehetőséget és ami a művész számára mindennél fontosabb: színpadot teremtsen a művészek jeleseinek és átmentse őket a tragikus időn." Az OMIKE Művészakció 1940. január 8-án tartotta első előadását, amikor is részleteket adtak elő Madách: Mózes című drámájából, a címszerepben Beregi Oszkárral. A műsoron klasszikus szerzők éppúgy szerepeltek, mint az akkor élő