„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

V. „A SZÍNHÁZ KATEDRA, MELY EGÉSZ TÖMEGET TANÍTHAT." (Gogol)

az új képzőművészet, drámairodalom, vagyis a komplex színház modern törekvéseinek a megvalósítását. A Thália általában csak olyan műveket állított színpadra, amelyeket más színházak még nem mutattak be. Néhány kivételt tett, formai kísérletezés vagy öszszehasonlítás céljából. Ilyen volt például Ibsen Nórájának, vagy Gorkij: Éjjeli menedékhely című drámájának színrevitele. Ez utóbbinak egyik nagy felfedezése volt a Báró szerepében Törzs Jenő, aki egyébként a Nóra Rank doktor szerepében lépett először színpadra a Tháliában. Fennállásának négy éve alatt hozzávetőlegesen is százan tartoztak a Tháliához, színészek, írók, tervezők, dramaturgok. A már említettek mellett hosszabb-rövidebb ideig itt játszottak: Somlay Artúr, Forrai Róza, Dobi Ferenc, Doktor János, Garas Márton, Gellért Lajos, Herczeg Jenő, Huszár Károly (Pufi), Judik Etel (Karinthy Frigyesné), Kelemen Mária, Kürthi Sári, Mészáros Giza, Sándor József, Verő Margit (később Doktor Jánosné), itt kezdték színészi pályájukat Dajbukát Ilona, Bánóczi Dezső, Kürthy György, Batizfalvy Elza, hogy csak a színháztörténetben ismertebb neveket soroljuk fel. Anyagi helyzetük javítására és a Thália Társaság céljainak propagálására megalakították a Thália Társaság Baráti Körét, amelynek voltak alapító-, pártoló- és rendes tagjai. Ha végiglapozzuk a Baráti Kör fennmaradt névjegyzékét, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy a túlságosan haladónak nem nevezhető nagyiparosok, mint a báró Kornfeld, a báró Kohner családok mellett olyan neveket is találunk, mint Ábrányi Emil, a költő, Delli Emma színésznő, Darányi Kálmán földbirtokos, Demény Dezső egyházi zeneszerző, Gábor József operaénekes, Galamb Sándor, később a Színiakadémia tanára, Gálos Rezső, később egyetemi tanár, Dénes Zsófia, akkor bölcsészhallgató, ma a legidősebb magyar írónő, Ady egykori jegyese, Kerpely Jenő világhírű gordonkaművész, hogy csak a legismertebb neveket említsük. A Thália előadásai közül a legnagyobb sikere Heyermans Remény című halásztragédiájának volt; ezt 25 alkalommal játszották, s amikor 1907 végén kiszorultak a fővárosból, illetve csak a Rottenbiller utcai Népszínpadon kaptak helyet, ott és a vidéki munkáselőadásokon is gyakran tűzték műsorukra ezt a drámát. Róza szerepében Forgács Rózsi élete legnagyobb sikerét érte el ebben a darabban. A Thália már a kezdetekkor igyekezett kapcsolatot teremteni a szakszervezetekkel és a Szociáldemokrata Párttal, hiszen egyik fő célja volt a munkások számára a színházi kultúrát terjeszteni, irodalmi értékű előadásokat tartani. Nem mindig rajtuk múlt, hogy ez a kapcsolat nem bizonyult tartósnak. 1908-ban azonban már a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetével közösen rendezték meg a munkáselőadásokat, mérsékelt helyárakkal, a Népszínpadon. S amikor innen is kiszorították őket - általában „tűzveszélyesnek" találták azokat a helyiségeket, ahol a Thália tartotta előadásait, holott más előadások számára ugyanezek a helyiségek nem voltak tűzveszélyesek - a Társaság különböző előadásokkal vidéki körútra indult és 12 vidéki városban játszott, többek között Veszprémben, Egerben, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Nyíregyházán. Ezeken az előadásokon többnyire a munkások töltötték meg a nézőteret. 1908. december