Alpár Ágnes: A kabaré - A fővárosi kabarék műsora, 1945-1980 (MSZI, Budapest, 1981)

BEVEZETŐ

VIDÁM SZÍNPAD (VI., Révay H. 18.) A Révai u. 18. sz, ház földszintjén levő színházteremben 1898 ban nyílt meg \ Folies Caprice mulató. 1918-tól több különböző színház otthona és 1935-től 1948-ig a Vígszínház kamaraszínháza volt, Pesti Színház elnevezéssel. 1948-ban Egri István vezetésével önálló színház, majd 1949—1951-ig mint Vidám Színház háromfelvonásos vígjátékokat játszott, Békés István igazgatása alatt. A kabaré történetében játszott szerepe 1951. szeptember 12-én kezdődött. Hkkor gördült fel a függöny a Vidám Színpadon, a „Ki vagytok értékelve" c. kabaréműsorral. A Kamara Varieté kiegészített társulata költözött ide. A hely- és névváltoztatás mögött lényeges szemléleti, szervezeti és műsorbeli változás húzódott meg. Bár nyilvánosan már senki sem t?gadta a műfaj fontosságát, már kezdték felismerni, hogy szüksége van a társadalomnak az optimizmust sugárzó derűre, a humorra, azért elég nehéz dolguk volt a Vidám Színpad vezetőinek és szerzőinek A témákat nagyon is meg kellett gondolni, főleg pedig meg kellett találni a hangot, amelyen a közönségnek feltálalták őket A legnehezebb dolga most is a konferansziénak volt: mint mindig, ő állt a középpontban, ő értelmezte az egész műsort és a közönséghez szóló közvetlen csevegésének minden hangsúlya, hangváltása és szünete politikai jelentést hordozott. Kellér Dezső lett a Vidám Színpad konferansziéja és másfél évtizeden át, amelyet bátran nevezhetünk Kellér-korszaknak, ő tanította meg ismét szívből nevetni a pesti közönséget. Kellér Dezső 1945-től a Pódium műsorát konferálta és a tréfák egy részét írta. 1949-től a Kamara Varieté egyre szókimondóbb politikai kabaréit írta és konferálta. Személyiségének erőssége és tartalma az volt, hogy szuggerálni tudta: az állampolgárokban legbelül él a szabadság, az önálló ítéletformálás és kritikai szellem akkor is, ha éppen hallgatnak. A Vidám Színpad induló éveire, de Kellér Dezsőre is jellemzők azok a sorok, amelyekkel a bátorságról szóló konferanszát elkezdte: „Gondoltuk, elég lesz, ha csak úgy teszünk, mintha bátrak lennénk, mert akkor közben nyugodtan maradhatunk gyávák, ami roppant kényelmes állapot, mert lehet, hogy a bátraké a szerencse, de a nyugalom az a gyáváké, és kell-e annál nagyobb sze-