Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

V. ízlések és színdarabok

V. IZLESEK ES SZÍNDARABOK Az eddigiek során láthattuk, hogy a színházlátogatás ténye és gyakorisága is rendkívül erősen differenciált az egyes társadalmi rétegek, csoportok között. Képet kaptunk arról, hogy ezek a csoportok milyen gyakran járnak szinházba, de még nincsenek információink arról, hogy igényeik és Ízléseik alapján milyen tipusú színdarabokat látogatnak, melyek jelentenek számukra maradandó élményt

, s milyen műfajok, előadások azok, amelyeket kedvezően minősitenek, értékelnek. Ezekre a kérdésekre próbáljuk a következőkben megadni a választ, amelyekhez lehetőségünk van több oldalról is közeliteni. Előre kell bocsátanunk azonban azt is, hogy az igény-és izlésstruktúra természetesen erősen befolyásolja azt, hogy milyen darabot néznek meg az emberek akár többször is, és melyek jelentenek számukra maradandó élményt. Ezeken a tényezőkön kivül azonban a szindarabok kinálati struktúrája, s e vonatkozásban a fővárosi és a vidéki lehetőségek közötti meglehetősen nagy különbség is sokszor eleve behatárolja az igények maradéktalan kielégítését. Az igények és izléstipusok egyik sajátossága lehet az, hogy milyen tipusú darabok találkoztak annyira a nézők tetszésével, hogy azokat esetleg többször is megnézték. A szinházba járó kérdezettek közel fele /47 %/ úgy nyilatkozott, hogy ilyen eset vele nem fordult elő. A többször is megnézett műfajok között az operett és zenés játék vezeti a sort 13 %-kal, majd a klasszikus magyar és a klasszikus külföldi szinmü következik 9-9 % emlitési aránnyal. Az operettet lényegesen többen emiitették e kérdés kapcsán a vidéki városokban élők közül /20 %/, mint a fővárosiak, ahol ez az arány csak 9 % volt. Az iskolai végzettség szintjét figye71