Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

IV. Színészek-Szerzők-Rendezők

A kétszer vagy egyszer emiitettek részben újabban kevesebbet szereplők, részben pedig nevük a néző utolsó kiemelkedő szinházi vagy televiziós élménye kapcsán merül fel. Figyelemre méltó, hogy a vidéki szinészek nagy hányada szerepel a kétszer vagy egyszer emiitettek között, mégpedig a helyi közönség emlitése folytán, akik számukat tekintve az országos mintának csak kis részét teszik ki. Meg kell még jegyezni, hogy a vidéken foglalkoztatott szinészek közül kevesebbnek van alkalma televiziós produkcióban részt venni. A 19/a.kérdésre adott válaszok szerint jóval kevesebb szinész kedvéért megy a néző szinházba, mint ahányat általában kiemelkedőnek tart. Az élmezőny szinte azonos az előzőével, ezúttal viszont mindössze 74 név szerepel és 260 az összes emlités száma. A kérdés tulajdonképpen jóval inkább kötődik a reális viszonyokhoz, mint az előző, ezért is eshet ki olyan kedvencek neve, akik egyszerűen földrajzi távolság /más vidéki társulat, fővárosi társulat/ miatt csak a televízióban hozzáférhetők. Inkább szerepelnek itt a helybeli szinházban játszók. A szerző /20. kérdés/ - úgy látszik - vonzerőben csak a szinész után következik. 70 szerzőt sorolnak fel a válaszadók. /362 néző ad egyáltalán választ./ A legnépszerűbb ezek szerint: Shakespeare /53/, Örkény /23^, Sütő /17/ stb. /Lásd Függelék 5. sz. melléklet./ Látjuk, színpadon gyakran előadott szerzőkről van szó: nehéz megállapítani, vajon a tetszési fok, a szokás vagy az illendőség teszi az első helyre Shakespeare-t. Megintcsak fogyatkozik a létszám a 20/a, válaszaiban, azonban itt valamelyest jobban igazolódik a többi válaszból is kirajzolódó valóságos igény. Kálmán Imre sokkal előbbre kerü1, helyezését tekintve, mint az előző kérdésben és vele együtt a zenés játék, az operett egyéb szerzői is: Lehár Ferenc, Fényes Szabolcs, Huszka 3enő, a műfaj legkedveltebb képviselői. 65