Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

III. Színházak közönsége

emiitettük, negativuma viszont, hogy az újonnan felfutó együttesek, újjászervezett és művészi minőségben minőségileg jobbat produkáló szinházak hosszú időn át az "élközönséget" vonzzák, a korábban kialakult "értékbesorolás" konzervatív jellegű

, s fékezi igazi közönségkapcsolataikat, /Mint pl, az új Nemzeti Szinház esetében. Aminek empirikus adataira a felmérés elkészítésekor még nem tudtunk rákérdezni,/ A színházakat gyakran /több mint 3 alkalommal évente/ meglátogatóknak 41 %-a tehát, mint láttuk, rendszeresen jár a Vígszínházba és ha a "havonta jár" csoportot nézzük 50 %ban jár oda rendszeresen. Az "egyáltalán" megfordult a színházakban kategóriánál viszont azt tapasztaltuk, hogy a gyakoriság növekedéssel nem emelkedik, sőt két kivételtől eltekintve éppen elég jelentősen csökken a %-os arány. Pl. a Vígszínház esetében a havonta járók 24 %-a előfordul, de nem megy évente legalább egyszer el, az évi legalább háromszor járók 37 %-a és akik csak 1-2-szer mennek el szinházba évente,48 %-ban a Vígszínházba is megfordultak. Ha figyelembe vesszük azt az információt, amelyet a tábla "nem jár" adataiból nyerünk, bizonyítottnak tekinthetjük, hogy pl. a Vígszínház foglalja el a szinházba járók között a rangsor első helyét. Minél szenvedélyesebben jár valaki szinházba, mentül jobban beépül életébe, annál valószínűbb, hogy a jegy vásárlásánál preferálja a Vígszínházát. Ez a megállapítás azonban csak a nagyobb csoportra jellemző - a közönség "éllovasaira", tehát a szinházi stilus változásaira is érzékeny, újat kereső hányadára nem sikerült rákérdezni . A havonta szinházba járóknak budapesti és vidéki megoszlása lényeges különbséget nem mutat. Ezért a Vígszínház és a Madách Szinház esetében feltételezzük, hogy a budapesti intenziven szinházba járók mellett a színházrajongó vidé50