Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

II. A színházbérlet kérdései

hogy mind a szinház, mind a néző szempontjából bonyolult kérdéssel állunk szemben. Vizsgálatunk e részében a következő kérdésekre kerestük a választ: 1. Hány embernek van bérlete? 2. Mennyi azoknak a száma, akiknek most nincs, de régebben volt bérlete? 3. Hány megkérdezettnek nem volt soha bérlete? Továbbá a jelenlegi és a régebbi bérlettulajdonosoktól megtudakoltuk : 4. Hogyan jutott bérlethez? 5. Megnéz vagy megnézett-e minden bérleti előadást? 6. Ha nem nézett meg valamilyen bérleti előadást: a/ milyen előadásról volt szó? b/ mi volt az oka, hogy nem ment el? Először abból az alapvető adatból kell kiindulnunk, hogy mintánk 54 %-a csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem jár szinházba. A szinházbérlet kérdései iránt csak a szinházbajáró 46 %-tól tudakozódtunk. Nézzük, kik tartoznak az emiitett 3 kategóriába: 1. Jelenleg nincs bérlete, de régebben volt a teljes minta 16 %-ának. Ha csak a szinházba járókat vesszük alapul, 33 %-uk tartozik ide. 2. A teljes minta negyede sose vásárolt bérletet, de a szinházba járók 52 %-ának sem volt soha. 3. A vizsgálat időpontjában a szinházzal rendelkező városi lakosság 6 %-ának van bérlete, a szinházba járóknak pedig 14 %-a bérlettulajdonos. Ezek az adatok azt mutatják tehát, hogy a bérlet nem terjedt el, vagy valamilyen okból nem vált be, hiszen a szinházba járó közönség több mint felének nem volt soha bérlete, 1/3-a pedig már nem vásárolja. Most nézzük meg az emiitett 9 bontásban, hogy kik tartoznak ebbe a 3 csoportba. 35