Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

I. A színházba járás demográfiai ,kulturális háttere

fogadhatjuk erős kétséggel, amikor a helyettesités, a helyettesíthetőség fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban. Példa erre a Közművelődés /KSH 1978/ sugallta szemlélet: "A televizióban közvetitett színdarabokat egy-egy alkalommal több millióan nézik meg. A nézők jelentős részét a szinpadi művészet megismerése szempontjából ez a lehetőség kielégiti. Korábbi reprezentatív vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy 100 felnőtt lakos közül a televizióban látott előadás 23-nak teljes, 64-nek részben, 13-nak egyáltalán nem pótolja a szinházi előadáson való közvetlen rész vételt. Feltehetően legalább részben kielégit a szin házi közvetités, mivel a szinházba járó népesség az emiitett vizsgálat óta csökkent." A magunk részéről nem kivánunk elmélyülni ebbe az igen lé nyeges pszichológiai, szociológiai megközelítéseket igénylő kommunikációs kérdésbe. Azonban adataink a helyettesités je lenségét inkább cáfolni, mint megerősiteni látszanak. Egyértelmű és erős kapcsolatot találtunk a szinházról, előadásról szóló ismertetés, kritika olvasása és a szinházba járás közöt t: olvas az á

It ala olvasot t újságok valamelyikében a kérdéskör A kérdés megfogalmazásánál tudatosan tágitottuk ki a ha-* tárt a kritikáról a szinházi élet egészére, általánosabb ér deklődés méréséhez kivántuk használni, erre az,adatok értei mezésénél figyelemmel kell lennünk. A havonta vagy többször járók: Az évente legalább háromszor járók: Az évente egy-két alkalommal járók: A ritkábban és nem járók: 88 %-a 84 %-a 76 %-a 51 %-a ről. 32