Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

BEVEZETÉS - A vizsgálatról: célok és eredmények - madártávlatból

tart a szinházi "boom", de ma már csak a legjobb produkcióknak van tartós sikere - ez tükröződött a vizsgálatban is. Feltehető, hogy ez a láthatatlan konkurrencia a továbbiakban tudatos szinvonalemelkedést fog igényelni a visszaesett szinházakt ól. A korábbi vizsgálatokban /az 1967-es, 6000-en a színházról c. felmérésben és később, az 1976-ban közzétett Ifjúság és szinház c. kutatási jelentésben/ úgy tünt, hogy a színházba járók voltaképp egy állandó, kb. 30-40 OOO-es nagyságrendű állandó csoport köré kristályosodnak. A jelen vizsgálat arra mutatott, hogy ez a "mag" ma is megtalálható, de jóval nagyobb "holdudvarra1" rendelkezik. Nem változott a "szinház szerelmeseinek" és esetlegesen szinházba járók kettőssége, de az utóbbi javára megnyílt az állandó "mag" zártsága. Ez a nyitás természetesen ma sem igen jelentős, a szinház ennyiben ma is viszonylag zárt közönségcsoporttal érintkezik, de 10-15 %-os bővüléssel lehet számolnunk a "magot" illetően és a holdudvar, tehát az általuk indukált kulturális érdeklődés pedig ennek kétszerese. A tényleges szükségletek jelenleg nehezen megközelíthetőek: a szinházak befogadási lehetőségei korlátozottak, a megkérdezettek olykor az "illendő"-nek vélt neveket-cimeket diktálták be a kérdezőbiztosoknak, s valószínűnek látszik, hogy a műsor sem annyira találja el már az új igényeket, hogy mindig tudja biztosítani a telt házakat. Mivel ez utóbbi következtetésünk csupán feltételezés, további kutatások tárhatnák fel ezeknek az új szükségleteknek, kulturális igényeknek szerkezetét és irányát. Almási Miklós 15