Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)
BEVEZETÉS - A vizsgálatról: célok és eredmények - madártávlatból
léptek be, demográfiai változások történtek, ideológiaiművészi köznyelvbéli feltételek módosultak, a televizióval való ellátottság ebben az évtizedben érte el telítettségi szintjét stb./ f mégis kísérletet akartunk tenni egy hozzávetőleges trendvizsqálatra : a "honnan hová" kérdésre kerestünk néhány ponton választ, azaz; milyen fejlődési /visszafejlődési/ tendenciákat mutat az elmúlt tiz év színházba járási szokásait motiváló, befolyásoló közege? Persze tudatában voltunk annak, hogy egy ilyen többváltozós függési rendszerben történő fejlődés trendvonalait csak néhány ponton lehet - valószínűségi értékkel - meghatározni. Mégis az öszszehasonlitás néhány fontosabb értékmutató esetében eredményesnek mondható. 1967-ben a legérdekesebb vizsgálati eredmény a közönség értéktudatának átalakulás a volt : ekkor kerültek fel a preferencialisták élére Shakespeare ós Katona Dózsef, valamint ekkor értek el előkelő helyezést a mai magyar darabok szerzői is - az addig listavezető operett műfaj közkedvelt darabjaival, ill. szerzőivel szemben. Ez a trend azóta megerősödött, jóllehet differenciálódott. Egyfelől markánsabb lett az Örkény István, Sütő András, Szabó Magda által fémjelzett magyar dráma vezető helyzete az élmezőny középső fokozataiban, másfelől a "szórakoztató-zenés" műfajokon belül is létrejött egy - lassúbb - preferenciaváltozás. A kettő egymásra vetitve azt mutatja, hogy ma legalábbis már nincs kizáró ellenté t e két szinházi műfaj, köznyelv, izlés között. Azaz: megnyílnak az "átjárók". A többféle izlésmodell együttélésére, mint tipikusan átmeneti kulturálódási jelenségre az un. konzisztencia mutatók segítségével tudtunk empirikusan bizonyíthatóan rámutatni. /Ld. az V. fejezet./ Ugyanakkor a magasabb kulturális értékeket hordozó müvek tényleges fogyasztása ma is más képet mutat - tehát az értéktuda t és az érték választó i gyakorlat között. /Mit tart értékesnek, és mi az amit maga is megnéz./ Egy másik változás - melyre e bevezetőben csupán utalhatunk - a színház vonzerejének "hordozóközeg"-ében mutatkozik. Mig az 1967-es vizsgálatban a színház-egész, ill. a 9
