Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében "Büszke vagyok a Madách Színházra. Ha nem is élen meg az uj Magyarországot, a Madách Szinház benne lesz az eljövendő magyar történetkönyvekben... Büszke vagyok arra is, hogy nem adtam el magam sem most, sem régebben... Lehettem volna főszerkesztő, a Nemzeti Szinház igazgatója. Be igy nyugodtabb a lelkiismeretem." - mondta Pünkösti Andor 1043ban. A Madách Szinház jellegét megszabta magánszínház volta. A korábbiakban utaltam már arra, hogy speciális helyzete abból adódott, hogy anyagilag nem függőt az államtól. Ez bizonyos mértékig kötelezettségektől való mentességet is jelentett. Az akkori szinházak anyagi kockázatot annyiban nem vállaltak, hogy a könnyű sikert keresték. A Nemzeti Szinház állami szinház volt. Céltudatosan igyekezett irányító szerepét megőrizni. A Vigszinház és Magyar Színházra az üzleti jelleg nyomta rá bélyegét. A jólmenő szinházak közül (Magyar Szinház, Vigszinház, Fővárosi Operett, Andrássy uti Szinház) a Madách Szinház színvonalas irodalmi darabjaival, bátor hangú előadásaival tünt ki. A darabok többségükben nem voltak politikai témájúak, azonban a közönség reakciói által váltak az előadások hangsúlyozottan politikussá. A vészterhes időkben a Madách Szinház volt az egyetlen szinház, mely a polgári radikalizmusig merészkedett. A többi szinház óvatos volt, szórakoztató müvekkel népszerűségért csatázott. A háborús esztendők általában megnövelték a szórakozást kereső közönség számát. A Kamara rendeletekkel való irányítása, beleszólása tul erősnek bizonyult. A sztárrendszer uralkodóvá válása, a szerződések rendszere, a magánvállalkozók bukása a «üsor 41