Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

mostanában mind ritkábban találkozunk színpadjainkon. A mai nehéz időkben duplán méltányoljuk a szép és merész vállalkozást s őszintén kívánunk sikeres folytatást a biztató kezdethez." "Az, hogy Károlyi Móricz Zsigmonddal s Móricz Zsigmondnak társadalmi vallomásokkal telitett darabjával nyitja meg színházát - irta Féja Géza becsületes állásfoglalás és tiszta példa."* Móricz Zsigmond maga is valami ujat várt a szinháznyitástól, hogy: darabjával az ujat nem próbáló magyar szinpad felfrissül. Az első előadás valóban irodalmi volt és magyar. Azzal, hogy Móricz ZsigBond egy darabját választották bemutatásra, azt hangsúlyozták, hogy a népiesség problémáját akarják feltárni. Más kérdés, hogy ez mennyiben sikerült, mennyiben felelt meg a célnak. Ellentmondásos volt a helyzet. A szinház tulajdonosa gróf, a közönség egy része az igazgató arisztokrata vendégei voltak. Nyilvánvalóan elégedetlenül nézték végig, hogy egyáltalán ilyesmit elő lehet adni. Ugyanakkor - mint Németh László is rámutatott - az irók, kritikusok egy része sem volt elégedett. Miről is szól a darab? Erzsi a szegény parasztlány, miután ugy érzi, hogy szeretője, Miska hűtlen lett hozzá, a nagygazdához megy feleségül. Lassanként rádöbben arra, hogy a gazdagságra születni kell. Megundorodik a "zsiros és piszkos" gazdagságtól és visszamegy a "szép" szegénységbe. A szegény lánynak a kismadárhoz hasonló tragédiája jelent meg a színpadon. A Kismadá

r az 1917-es Pacsirtasz

ó változata. (Móricz szeretett témáihoz gyakran visszatérni, újra megirta, talán keményebben Is.) A Kismadá

r életében nyomtatásban nem jelent meg. Az iró hagyatékában két változatot találtak. Az átirás során a második változatban már tömörebben, érdekesebben fogalmazott. Az utolsó képet majdnem teljesen átírta. A befejezés egyértelműen itéletmondó. Erzsi a szabad 44