Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

A szinház egyik hátrányává kis szlnpad, azonnal, az első előadásnál előtérbe került. Szélességében és mélységében is szük volt, a színészeknek vigyázni kellett a mozgásnál. Az egyes jeleneteknél zsúfolt volt a színpad, a szabadtéren játszódó jeleneteknél pedig hiányzott a háttér. Pünkösti Andor megbirkózva a kis színpaddal, gondos, művészi munkával állította színpadra a darabot. "Pünkösti, mint rendező, nem mindennapi munkát végzett a tenyérnyi színpadnak a darab szamara való meghódításával." Bár többen kifogásolták, hogy nem tudta az Írót kellően képviselni, a szinészek a maguk esze szerint játszottak, mégis kimagasló munkát végzett. A teljes megértést, a gazdag színpadi lelemény ötletességét is szenvedélyes készséggel állította a szerző és müve szolgálatába. A régi műfaj hagyományaival teljesen szakított. A nagy tömegjeleneteket nem volt könnyű feladat stílusosan és illúziót keltően megrendezni. Pl. a tömegjelenetek közül a darabzáró bál néptelenségét kifogásolták. Az eredmény mégis a rendezőt dicsérte, még akkor is, ha a gyors szinrehozatalbó1, a szinészek összehangolatlanságából egyenlőtlenségek adódtak. A címszereplő - Dayka Margit - fogadtatása nem volt egyértelmű. Móricz Zsigmond neki szánta a szerepet: "Az Isten is arra teremtette, hogy a kismadarak szószólója legyen. Száz szinben szikrázik rajta keresztül a falu életének minden szine. Harcos élet az ég alatt, a föld szinén és a színpadon."® Dicsérték tehetségét, néhány emlékezetes szép jelenetét, a lélek csendes rezdüléseit. Egyed Zoltán óriási színésznőnek tartotta. Schöpflin Aladár szerint ingatagul felépített szerepét igyekezett összetartani és nagyjából sikerült is. Ragyogó volt - irta Szakasits. A játéka élmény. Sokszínű, csupa dallam és erő. Kárpáti Aurél is elragadtatva irt róla: "Elsőrangú árnyalt széles érzelmi skálája. Csicsergő kedvesség, ártatlan kacérság, bájban fölolvadó karcos csipősség, keserű indulat, kitörd szenvedély. Bensőséges, 47