Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

sy idejéből egy zenés vigjátékot (

Bécsi gyémánto

k), Tal amint kortárs szerzők müveit, de következetes klasszikus irodalmi anyagot is, melyből legkiemelkedőbb a Pirandello - Moli&re Ibsen - Shakespeare vonal. A szinház természetesen már a darab kiválasztásával is állást foglalt. Inkább választott népies Írókat, avatott kezdő szerzőket, kísérletezett még nem játszott darabokkal, vállalta a kockázatot, mintsem megmaradt a jól bevált, kipróbált szerzőknél (pl. Herczeg, Márai, Zilahy, Harsányi). Ugyanakkor határozott politikai töltést kaptak olyan darabok, mint Pirandello IV. Henri

kje vagy Felkai Nér

ója. 1942-ben Felkai határozott célja a Hitler-Néró párhuzam bemutatása. A Jelzőtű

z háborúellenes mondanivalója betiltáshoz vezetett. De még Shakespeare Hamle

tje is - a "Dánia börtön", "rohadt az államgépben valami" és egyéb a kor viszonyaira érthető, utaló célzásaival tapsvihart váltott ki a nézőkből. Az újszerű hang, a kísérletező kedv, a bátor politikai kiállás a sajtóban is tükröződött. A kritikák a másnapi lapokban általában megjelentek, amelyek abban az időben még fokozottabb mértékben szubjektivek voltak. A művészi értékelés politikai értékelést jelentett. Minden dicséret és támadás mögött politikai erők csatáztak. A kritikák oly mértékben voltak telitve politikával, hogy belőlük az előadások igazi, esztétikai értékét megállapítani nagyon nehéz volt. A baloldali sajtó egyes esetekben kevésbé dicsérte az előadást, hogy ezáltal is elkerülje a jobboldal annál hevesebb támadását. "A kor nem kedvezett a nagy rendezői egyéniségeknek. A minden újítástól rettegő Horthy-reakció a szinházban is gyanúsnak talált minden uj törekvést, de nem serkentette a rendezői kísérleteket a nagy és kispolgári közönség elmaradott Ízlése s az üzleti vállalkozó-igazgatók kasszaraportra figyelő szinházpolitikája sem. Ebben a helyzetben Pünkösti Andor tiszteletreméltó vállalkozása: a Madách Szinház rendezői kísérletei csak tragikusan végződő közjáték lehetett..."

3 42