Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

II. Pünkösti Andor portréja

podást sem, hanem terhet, gondot, felelősséget. Dolgozhat azért, amit imád. Van-e ennél nagyobb boldogság? Pünkösti bravúrosan fogja megállni a helyét. Mindent tud, eutit a pesti szinházak körül tudni lehet és mégis van benne valami tüzes naivság. Azt hiszem a szinházon kivül untatja a világ minden más dolga. Mindenkinek jó lenne, ha Budapesten egy uj bátor és nemes kis szinház tudna boldogulni."^ Nyilt, kendőzetlen programja, az antifasiszta mozgalom szolgálata kezdetben csak enyhébb támadásokat, üldöztetést, darabok betiltását vonta maga után. Végül a németek bevonulása (1944. márc. 19.) után néhány nappal a szinházat hivatalosan is bezárták, megvonták igazgatói engedélyét. Magyarics Györgyi igy emlékezik: A németek bejövetelekor felvette a főhadnagyi egyenruháját és igy jelent meg a színházban. Mindannyian tudták és ő is mondta, hogy többet nem megy be. Tudta, hogy a szinházra váró jövő elkerülhetetlen. Valóban egy hónap múlva a szinházat a nyilas párt kapta meg. Cselle Lajos a Szinikamara hirhedt, sok szinész mártírhalálért felelős főtitkára kapott engedélyt a megnyitásra. Pünkösti életét összeomlottnak látta. Neki a szinház volt a legfontosabb. Kétségbeesését fokozta, hogy látta: nyilas szinház lett az ellenállás színházából. Alig volt olyan hét, hogy ne idézték volna a rendőrségre. Felkai Ferenc, barátja számolt be a vele és Horváth Árpáddal való tag lálkozásról: Pünkösti nyelte a csillapítókat, keze reszketett. H.: - Ne hagyd el magad Bandi. Még egy kicsit rossz, de azután. (Horváth Árpád nem sejtette, hogy rá is halál vár.) - Neked is a Nemzetinél lesz a helyed. - Te megirod a Pilátuso

kat, akik majd szemforgatva mossák kezeiket. (Megirtam, de ő nem olvashatta: 1947-ben a Vigszinház mutatta be, Marton Endre rendezésében.) 35