Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

II. Pünkösti Andor portréja

kritikáit. A kritikusok élvonalába került, bár sem felelős szerkesztő, sem főmunkatárs nem lett belőle. A vasárnapi mel­lékletet rövid ideig irányította, de azt is név nélkül. A színházi rovatot sem ő, a színházi kérdések legalaposabb is­merője, hanem Szomory Emil vezette. Pünkösti Andor igy Szomo­ry Dezső öccsének volt beosztottja. Cikkei, kritikái, értekezései azonban mindig nagy visszhangot keltettek a közönségben. Nyugtalan, örökké elé­gedetlen emberként tartották számon. Müveit volt és tájéko­zott. Bátor és nemcsak a szinházi területen felkészült, egyéb cikkei, szépirodalmi írásai is, amennyire egy polgári lap ke­retén belül lehetett, okosak, szellemesek és alaposak voltak, sőt hajlamosak minden uj törekvés,még a legmerészebb avant­garde felé is. Ostorozta a szentiraentalizmust, a naturaliz­must, a családi háromszöget. Szellemes, közérthető, köntörfa­lazás nélküli kritikákat irt. Nem volt un. "félelmetes" kri­tikus. Szigorúan - néha ironikusan - birált, de minden sorá­ból jóindulat sugárzott. Tudás és tisztesség jellemezte. Nem elégedett meg a főpróbák benyomásaival. A beszámolót 24 órá­val késóbb meg kellett Írni. Elolvasta a darabokat. Klasszi­kusoknál nemcsak a müveket, de a szerzőről és írásairól is. Gyorsan dolgozott. Főpróba után 3-4 órával készen volt. Ba­rátságra való tekintet nélkül, volt bátorsága megmondani az igazat, őszinte véleményét megírni. A rossz produkció is ér­dekelte, a silány uarab, a gyönge előadás. Ellenőrizte, szá­montartotta, osztályozta a hibákat is, mert maga a szinház érdekelte, a teljes anyag. Szerette a fiatal irókat, újság­írókat. Az Újság vasárnapi mellékletében, amíg ő szerkesztet­3 te, futurista es avantgardista íróknak is helyet adott. A kortársak véleménye szerint tisztán látó, nagy tudásu kriti­kus vo 11. A kritikairás azonban nem elégitette ki. Nem birálója, alkotóművésze akart lenni a színháznak. Erre készült állandó tanulással, mert ugv érezte, hogy rendezőként találná meg az igazi helyét. De talán azért, mert a színházak igazgatói kis­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom