Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

IV. Szinház és közönség Munkás előadások Közönségszervezés

más szivének dobbanását s tekintetük némán összevillant, amikor a szinészek szájából feléjük áramlott a szó."

1 - irta Staud Géza. Egyre többen értették meg, hogy a szinház az antifasiszta erők, a nemzeti ellenállás egyik végvára lett. Pünkösti színházát egyre inkább felhasználta a tömegek mozgósítására is. Több munkáselőadást szerveztek, szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként, leszállított helyárakkal. Pünkösti már 1942-től tárgyalt a Szociáldemokrata Párttal a megvalósítás érdekében. Károlyi tudta mihez adja anyagi támogatását, mégis szivesen tette. A munkások megérezték, hogy a darabok nekik szóltak és a szinészek értük játszottak. Pünkösti Andor örvendetes jelenségnek tartotta, hogy a dolgozó réteg, a szellemi és ipari munkásság mind nagyobb tömegben foglalt helyet a szinházak nézőterén. Megvalósult a szabadidő mozgalom. A szinház szerepét abban látta, hogy a nagy tömegek felemelésével szolgálják a nemzeti kultura érdekét. "Uj és megértő közönség alakult ki, amelynek nem célja, hogy a szinház munkáját fölényeskedő módon intézze el, de hitével és lelkesedésével szivesen áll minden olyan alkotás mellé, amelyet helyesnek, komolynak és a kultura szempontjából előnyösnek tart. Ez az uj közönség, amelyet az uj vezetés alá kerülő szinházak meg kell, hogy nyerjenek, mert igy a széles népi alapokon ujulhat meg az egész magyar színjátszás. A munka nehéz, felelősségteljes, de nemes és szép. Mindenki szivesen vállalja, aki hisz a magyar kultura fejlődésében és ezt a kulturfejlődést áldozatos szivvel szolgálja."

2 A legjelentősebb munkáselőadások voltak: Pirandello IV. Henrik Felkai Ferenc Néró Darvas József Szakadék Moliére Képzelt beteg Shakespeare Hamlet 128-