Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD (Teréz - ma Tenin - krt. 46.) Amikor a két utcára néző épület nagy földszinti helyiségének még csak a Gyár (ma Jókai) utcáról volt bejárata, egymást követően a Ferenczy és a Pesti Kabaré működött benne. 1916-tól, az Érdekes Kabaré megnyitásától már a körút felől is volt bejárata. A Roboz Aladár vezette részvénytársaság alatt 1923. december 1-én megnyíló Terézkörúti Színpad művészi vezetésével Nagy Endrét, igazgatásával Salamon Bélát bízták meg. Salamon Béla pályáját a Sörkabaréban kezdte, majd a Royal Orfeumhoz, onnan az Apolló Kabaréhoz szerződött, ahol nagy sikerre vitte Szőke Szakáll VONÓSNÉGYES c. bohózatát. Élete végéig játszotta a félszeg, de ügyefogyottságában is ravasz kisember figuráját, amellyel nagy visszhangra talált a közönségnél. Vérbeli kabarészínész volt, aki egyetlen alakra specializálta magát, de ennek minden komikumát valamennyi adódó helyzetben rögtönözve is meg tudta játszani. Sok tekintetben hasonlított az egykori commedia dell'arte komédiásaihoz. A felszabadulás után haláláig (1965) a Vidám Színpad tagja volt. Nagy Endre társulása Salamon Bélával a Terézkörúti Színpadon hat évig tartott. Eleinte úgy tűnt, hogy megfér egymás mellett a két véglet: a szavakkal zsonglőrködő konferanszié mosolyt fakasztó, árnyalt szellemessége és a biztos hatásra menő komikus harsány hahotát kiváltó komédiázása. Nagy Endre kitartott a háború előtti „irodalmi" csevegés mellett, amelyet ő alakított ki, de mindinkább éreznie kellett, hogy szellemességeit már kevésbé méltányolják. A politikai légkör is bizonytalanná tette. 1929-ben aztán lemondott a művészeti vezetésről, s bár néhány évig még vállalta a konferanszié szerepét, azután végleg visszavonult és búcsút mondott a kabarénak. Ettől kezdve csak irodalmi munkásságot folytatott. Megírta többek közt A kabaré regényét (1935), amely életírója szerint életének legsikerültebb, monumentális konferansza. De régi konferanszait nem engedte kinyomtatni, mert az élő szót nem tekintette maradandó műfajnak. Nem is maradt belőlük semmi.