Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

I, A vita lefolyása 1 Manapság az előadás sikere, mozgósító és szélesebb értelembea vett nevelő hatása mindenekelőtt attól függ, mennyire érett és éber politikai szempontból a rendező, mennyire képes megérteni a valóságban végbemenő folyamatokat, milyen mértékben van meg benne, ahogy mondani szokás, "az idő érzéke". Rendezés és korszerűség- e két fogalom kölcsönös viszonyának meghatározásában vélte megtalálni a szerkesztőség a vita gyújtópontját, gondolati középpontját; bennük fejeződik ki a fő eszmei-művészi probléma lényege. Igen, a rendezés, hiszen, mint már mondottuk, a rendező határozza meg a kollektíva arculatát, tekintélyét, a rendező vállán nyugszik manapság a felelősség oroszlánrésze a repertoár kialakításáért is, a színészek sorsáért is, a színházon belül uralkodó társadalmi-erkölcsi légkörért is. A rendezésről beszélni annyit jelent, mint a színházművészet egészéről, valamennyi művészi öszszetevőjéről, a színházművészet előtt felmerülő összes esztétikai és etikai problémáról beszélni. Igen, a korszerűség, hiszen nincs napjainkban művészet, amely ne a kor parancsának engedelmeskednék, ne a kor eszméin, tényein, ritmusán keresztül ellenőrizné magát nap mint nap. Nincs is most égetőbb feladata a színháznak, mint hogy művészi alakokba öntse nagy korunkat, színpadra állítsa napjaink pozitív hősét. A korszerűség egyben a forma keresése, a szemünk láttára a kor stílusaként kialakuló stilus keresése. Ez a "kor eszméjének" és a "kor formájának" rendkívül bonyolult összefüggése. - 6 -