Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

nem nap mint nap elemzik is az ebben a művészetben végbemenő általános folyamatot, e művészet sikereit és nehézségeit. Köztársaságaink színházai - az élet folyamatai alapján - bekapcsolódtak a közös művészi áradatba. Ez fontos folyamat. A Szovjetunió népei színházművészetének fejlődéséről tanúskodik ez. Arról tanúskodik, hogy köztársaságaink dicsőséges művészete joggal mérheti már magát az általános esztétikai és az általános emberi mércével! 2 Nem véletlenül merült fel a vita során a nemzeti azinházak kérdése. Ez ugyanannak a folyamatnak a jele? a nsmzeti művészet problémái más időszerű esztétikai problémák mellé és azokkal szoros kapcsolatba kerültek, elfoglalták helyüket a nagy, általános beszélgetésen belül. És törvényszerű, hogy ebben a beszélgetésben egyes nemzeti színpadaink hibái, gyengéi, gyakorlatának helytelen irányzatai teljes élességgel és kitapinthatóan merültek fel. Ezt a kérdést Britajeva, az észak-oszét zenei-drámai szinház főrendezője pendítette meg a vitában. Ez izgat bennünke

t cimü cikkében Britajeva beszámolt színháza tapasztalatairól. Azt igyekezett megmagyarázni,hogy a klaszszikus világirodalom és az orosz drámaírók müveinek bemutatása alkalmával mikor és miért éri balsiker a Szovjetunió népeinek színházait - és milyen esetekben koronázza siker erőfeszítéseiket. Az ukrán, a gruz, az üzbég, a tatár és más színházak széleskörű anyagának felhasználásával, Szecsin kritikus - 27 -