Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Hallgatási zónák

gyünk a leányzóho

z és meglátod, egyszeribe meglesz... Podkaljoszin: Hát még mit nem? Rögtön elmegyünk? Az úgynevezett első dialógust választottam itt ki. Nyilvánvaló, hogy Podkaljoszin nem a »Gyerünk* után lett óvatos, hanem a ,No, öregem, az ilyen dolgot nem jó halogatni* után. A ,Gyerünk*-re pedig már felkészült, hogy riadót fújjon. Kocskarjov: De engedj meg, kérlek, hát mi van benne? Nézz csak magad körül: mi mindent köszönhetsz annak, hogy nincs asszony a háznál. Nézd meg ezt a szobá

t! Milyen képe van? Ott hever egy piszkos cip

ő, ott a mosórongy, az asztalon egy egész rakás bagó

, te magad naphosszat ott lustálkodol, heverészel,mint a lajhár. Podkaljoszin: Ez igaz. Magam is tudom, hogy rend nálam,az nincs.» Hát vajon Podkaljoszint a »hivatalos* második végszóra /,ott lustálkodol, heverészel, mint a lajhár*/ kezdik-e mardosni a kétségek, nem pedig jóval előbb, a Kocskarjov rajzolta képpel kapcsolatban/,ott hever egy piszkos cipő... mosórongy... egy egész rakás bagó*?/ Kocskarjov: Ha pedig feleséged les

z, akkor magadra se fogsz ismerni.Lesz szép kanapéd, kutyusod, kalitka, valami csizmadárral, lesznek kézimunkák. És képzeld el: ott ülsz a díványon, egyszerre ott terem melletted a menyecske, valami takaros kis teremtés, kis kezével...* * Ugy tűnhet fel, mintha a második végszó /,.. ott terem melletted a menyecske, valami takaros kis teremtés, kis kezével...*/ váltaná ki a közbevágást: - 74 -