Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Hallgatási zónák

volt alakítása az előző szövegrészletekben, felkészül a kö­vetkező részletekre, következésképpen lankad figyelme a partner, annak gondolatai és magatartása, a tőle származó szövegmélye iránt. Vagyis a szerepekben feltüntetett vég­szavak /rendszerint értelmetlen mondatvégződések/ erősen hozzájárulnak, hogy ne figyeljük a partner t, ne kövessük gondolatmenetét, ne érezzük a szövegmélyét, ne vegyük fi­gyelembe a partner közérzetét, hanem ehelyett önmagunkba, a szerep alakításával kapcsolatos érzeteinkbe merüljünk el. /Tudatosan elvetem a mellékgondolatok lehetőségét./ Elsor­vasztjuk a partnertől eredő ösztönző momentumokat, a vég­szót figyelő automata segítségével »kiadjuk magunkból a szöveget» és... természetesen mindig ,a legrosszabbkor». Csak ezzel magyarázhatjuk, hogy sohasem sikerül a színpadon olyan, látszólag egyszerű dolog, mint a partner félbeszakí­tás a. Még ha van is erre szerzői utasítás /,félbeszakitja»/, vagy a szerep szövegében ez áll: ,ne vágjon a szavamba!' ­a színészek akkor sem tudják teljesíteni a szerző támasztot­ta követelményeket. Partnerünk is tudja már előre, hogy késve fogjuk félbeszakítani és jó előre lassítani kezdi a beszéd tempóját - ,vöröspecsenyét* játszanak a színpadon -, a partner szinte kínálkozik, hogy szakítsuk félbe. Számomra nagyon mélyértelmü a tény, hogy milyen ritkán sikerül egy látszólag olyan egyszerű dolog, mint a félbeszakítás. Gon­doljuk csak meg: a színészek eredményesen elsajátították az úgynevezett belső technika kifinomult elemeit. A szinész szeme el tud borulni; a szinész mosolyogni tud szemével; a szinész megtanult gondolkozni a színpadon, és erre nemcsak az igazi tehetség képes, hanem az egyszerűen jó képességű szinész is, pedig harminc-negyven évvel ezelőtt ez még nem igy volt. De sok ilyen szinész, akinek ennyire kifinomult már a művészete, egyszerűen nem tudja félbeszakítani a má­sikat, rendszerint elkésik. Milyen paradox jelenség ez! A szinpadi párbeszéd gyakran találóskérdéssé válik: nem tud­ni biztosan, hogy egyszerű beszélgetós-e vagy vita. És en­- 71 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom