Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

ti meg ilyen alaposan a szerző egyéniségét. Többnyire megbeszélések folynak, vagy az ember magában latolgatja a problémákat, esetleg közvetlenül azokat a problémákat keresi, amelyeket a szerző vetett fel. Mi a szerző arculata? Hiszen tulajdonképpen maga a szerző is különbözőképpen nyilatkozik meg különböző müveiben." Alekszej Popov

: "A szerzőnek teljes életmüvét tekintve is van egy bizonyos arculata, és meg kell vizsgálnunk, hogyan tükröződik ez az adott konkrét műben. Itt is a rész és az egész problémájáról van szó, mint általában a művészetben. Például ugyanannak a Pagogyinnak az esetében hogyan viszonyul az illető darab a szerző egész életmüvéhez?" Második hozzászóló

: "A magam számára is igyekszem tisztázni ezt a problémát, méghozzá ugy, ahogy nekünk, rendezőknek tisztáznunk kell, hogy a gyakorlatban is boldogulhassunk. De ha az ember gyakorlati szempontból gondolkozik, gyakran éppen az ellenkezője történik: először a darabot a benne felvetett létfontosságú problémák szempontjából vizsgálja és csak ha már ezt tisztázta magában, akkor fordul a szerző felé." Aleksze.1 Popov

: "Megértem az ön gondolatát. De miben áll a mi megbeszélésünk alapvető nehézsége? Abban, hogy mi mégis csak nagyon bonyolult feladatot vállalunk: elméletileg akarjuk feldolgozni tapasztalatainkat. A tapasztalat elméleti feldolgozásra szorul, mert gyakorlati téren erősebbek vagyunk, de amikor meg akarjuk fogalmazni mindennapi munkánk lényegét, időnként rosszul igazodunk el benne, sőt sokszor egyáltalán el sem igazodunk benne. Egyáltalán nem mindig tudjuk kitapintani a szerző arculatát, kifejezni az élethez és az Íróhoz való viszonyunkat. Gyakorlatilag ez csak akkor sikerül, ha behatolunk az alakoknak az illető szerzőre jellemző mélységeibe. És ebben az értelemben szeretném felvetni a kérdést: kinek van igaza? Nekünk talán, akik megszoktuk, hogy azt mondjuk a szerzőnek: ,Eredj innen, állj félre! Ezt át kell - 32 -