Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Az átalakulás művészetéről

ba. a azerep és a darab »magjába». Pel kell ismernünk a szerző arculatát." A megbeszélés vége felé a hallgatók még arra kérték Popovot, magyarázza meg a lélegzés partitúrájáról szóló tételt, amely a vita folyamán felmerült. Popov röviden a következőket mondotta: "A lélegzés partitúrája fontos mérföldköve az átalakulásnak. A szerepet akkor találtuk meg és az alakot akkor oldottuk meg, ha megtaláltuk a lélegzés ritmusát a szerepben. Charles Dullin szerint ez a kérdés még a darabnál is korábban vetődik fel: a lélegzés partitúrájának kérdése magából a műfajból ered. Ha tragédiáról van szó, akkor meg kell keresni a tragédiának megfelelő lélegzést, viszont másképpen kell lélegezni, ha bohózatban játszunk. ,Előregyártott ' lélegzéssel semmire sem megyünk a tragédiában. A szinpadi jellem a lélegzés tempó-ritmusán keresztül bontakozik ki. Ugyanez a helyzet a belső monológokkal és a fizikai közérzettel

. Ennek megfelelően valószínűleg ebben a sorrendben fogjuk feldolgozni az anyagot. Ugy gondolom, a megbeszélést a szerző arculatáva

l kell folytatnunk." - 22 -