Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Alekezej Popov bevezető előadása

V. Hallgatási zónák a szerepben A szinész életének folyamatossága az alakban teljesen attól függ, hogy milyen a szinész alkotó aktivitása a hall­gatási zónákban, vagyis azokban a pillanatokban, amikor a szinész nem beszél. A hallgatási zónákban elképzelhetetlen a szinész ak­tiv élete a szerep poggyászának összecsomagolása nélkül, ,második sik» ós emocionális belső monológok nélkül. A szinész és a rendezés feladatai egységes ötvözetet alkotnak. A kérdések,amelyekkel foglalkozunk,nemcsak a szí­nészekre vonatkoznak, hanem a rendezőkre is. A rendező ugyanis a színpadi alakok arányos rendszeréne k megteremtő­je, kölcsönhatásaik és kölcsönös összefüggésük irányitója. A színházban mindenért a rendező felel.Ha az előadás­ban nincsenek világos, egyéni, életszerűen hiteles színészi alakok - ezért a rendező felel. A feltáratlan vagy hiányo­san feltárt szerzői arculatért, a képszerütlen beállításo­kért, az előadás tempó-ritmusának hiányáért, a színpadkép­ből hiányzó képszerüségért - mindezért a rendező felelős. A darab eszméjének képszerű kibontása közös feladatunk nekünk rendezőknek és a színészeknek. Vannak még nálunk olyan ren­dezők, akik nagyjából igy gondolkodnak: »fizikai közérzet', ,második sik', ,belső monológ' - mindez a pedagógiához tar­tozik, a beállítás viszont a rendező képszerU gondolkodásá­nak szférája. Ugy gondoljuk ezért, hogy a kérdések, amelyekkel la­boratóriumunk foglalkozni kiván, egyúttal a rendezés kérdé­sei is." - 13 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom