S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)
Todor Pavlov: Az esztétika néhány módszertani kérdése
minden művészetben is - a felépitmény-jellegű, .ideológiai oldalak mellett - számos olyan elemet és mozzanatot mutathatunk ki, amelyek nem felépitmény-jellegűek és jelentőségűek, Minden iró, festő, zeneszerző, stb, jól tudja, hogy számos olyan ábrázoló eszközt, anyagot, eljárást,módszert, stb. kell alkalmaznia, amely önmagában nem ideológiai jellegű és érvényű, vagyis amely önmagában nem felépitményjellegü társadalmi jelenség. Ugyanez vonatkozik a nevelésre, a neveléstudományra is, amint ezt a Piloszofszka Miszl cimü folyóirat mult évi negyedik számában megjelent cikkemben bebizonyítani igyekeztem. Ez a tény azonban semmiképpen sem jogosit fel bennünket arra,hogy tagadjuk a művészetnek mint művészetnek és ennek megfelelően a filozófiának, az etikának, a pedagógiának, az esztétikának mint tudománynak általános ideológiai jellegét. Mindebből az következik, hogy az a meghatározás, amely a művészetnek csupán társadalmi tudatforma jellegét emeli ki, túlságosan tág ahhoz, hogy pontos lehessen. Még a művészetnek csupán társadalmi-ideológiai jelenségként való meghatározása is elégtelen ahhoz, hogy feltárjuk a művészet sajátos, a többi társadalmi-ideológiai jelenségtől - többek között a filozófiától, az etikától, a jogtudománytól, a politikától, stb. - eltérő jellegét. Nem szabad beérnünk tehát azzal a meghatározással, amely szerint a művészet társadalmi-ideológiai jelenség, hanem - a művészet társadalmi jellegének egyidejű hangsúlyozásával - mutassunk rá arra is, amiben a művészet mint ideológiai jelenség minőségileg különbözik a többi ideológiai jelenségtől s ami sajátos jellegét, szerepét és jelentőségét megadja. Hasonló a helyzet akkor is, amikor általában a megismerés és különösen a művészi megismerés módszerét ugy határozzák meg, hogy az az igazsághoz vezető ut.Ezt a meghatározást nem lehet kiküszöbölni és az,hogy az idealisták is elfogadják, még nem ok arra, hogy mi ne használjuk. - 89 -