S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

vetkezetes, egységes és objektive helyes művészetielfogása leplezetlen bosszúságot, sőt gyűlöletet kelt a burzsoá esztétákban. Megátkozzák a marxista esztétákat "dogmatizmusukért", egységes elvekhez való ragaszkodásukért, egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy "konzervativizmussal", "tradicionalizmussal" stb. vádolják őket. Mi viszont fáradhatatlanul hangsúlyozzuk,hogy a szovjet esztéták /éppúgy, mint a többi országban élő marxista tudósok/ kutatásaikban mindig a marxista-leninista tudomány - a művészetet és lényegét objektive helyesen magyarázó marxista-leninista tudomány - egységes tudományos elveit fogják követni. De esztétikánk természetesen nem egyszersmindenkorra megállapított szabályok és formulák összessége;a marxistaleninista esztétika mozgásban és fejlődésben van,szakadatlanul gazdagodik a művészet eleven tapasztalataival, Gondoljunk csak arra, mennyit fejlődött a szovjet esztétika az utóbbi időkben, s ezen belül: milyen eredményeket értek el egyes szovjet tudósok a művészet természetének vizsgálatában. Elméleti munkáikban a marxizmus-leninizmusnak a művészetre vonatkozó alaptételeire támaszkodnak. De nem érik be ezeknek a gondolatoknak puszta Ismételgetésével és kommentálásával, hanem továbbfejlesztik őket a szocialista művészet sokrétű gyakorlata alapján. Még nem is olyan régen a szovjet müvószettudósok elsődleges érdeklődési körét az a gyakorlati szükséglet határozta meg, hogy tanulmányozzák a művészet és a társadalmi élet viszonyát. A háború után a szovjet művészek között idegen befolyások kezdtek érvényesülni, egyes művészek alkotómunkásságában formalista recidivák bukkantak fel, napvilágot láttak olyan müvek, amelyek hiján voltak minden eszmei tartalomnak, minden politikai állásfoglalásnak, s eltértek a művészet pártosságának lenini elvétől. Mindez megkövetelte, hogy - ezeknek a befolyásoknak hathatós le- 4