S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

világszemléleténe k nevezik. De hasztalan fáradoznánk azon, hogy ezt a világszemléletet határozott logikai elméletek­ben fogalmazzuk meg, elvont formulákban fejezzük ki. Ezek az absztrakciók rendszerint még a művész tudatában sincse­nek meg; sőt gyakran az is előfordul, hogy a művész elvont fejtegetéseiben olyan fogalmakat hirdet, amelyek homloke­gyenest ellenkeznek a művészi munkásságában kifejeződő ál­lásponttal - olyan fogalmakat, amelyeket puszta szóra el­hitt, vagy amelyekre, hamis, sebtében, külsődleges módon megszerkesztett szillogizmusok utján jutott.Saját világné­zetét viszont, amely tehetsége jellemzésének kulcsa, az általa megalkotott eleven alakokban kell keresnünk" 1^. Minthogy a művészi általánosításban ez a világnézet fejeződik ki,az általánosításnak ezt a sajátosságát egyez­ményesen kifejező módszerne k nevezhetjük, ügy véljük, nem szükséges ismételten hangsúlyoznunk, hogy a kifejező mód­szer nem jelent szerzői szubjektivizmust - ez természeté­nél fogva társadalmi. Most fontosabb azt meghatáróznunk, hogy a művész alkotásaiban miben nyilvánul meg ténylegesen a kifejező módszer. Teljesen nyilvánvaló, hogy megnyilatkozási területe: az általánosított anyag értelmezése. De ebben nem merül ki a kifejező módszer. A művész egyéni világlátása mindenben megnyilvánul: a művészi visszatükrözés tárgyától kezdve a művészi visszatükrözés formájáig, az illető művész érdek­lődésének homlokterében álló életjelenségektől /a művész esztétikai tárgyától/ kezdve alkotói modoréig, az alak szerkezetéig. Ha pedig ez igy van, akkor a művészi általá­nosítás kifejező /eszményi/ mozzanata a művészetben nem az általánosítás tárgyától függetlenül, hanem annak ré­szeként létezik. Véleményünk szerint a művészi általánosí­tás természetének ez az értelmezése kiküszöböli azt az i­16 /' N.A. Dobroljubov. Válogatott müvei.Goszlitizdat,194-7. 104. old. /oroszul/ - 37 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom