S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

kapitalizmus biztosítja az alkotás szabadságát hogy a szovjet művészet fejlődését hamis és egyáltalán nem vonzó szinben tüntessék fel. Á kapitalista országokban élő művészek többségének nincs lehetősége arra, hogy személyesen ismerkedjék meg a Szovjetunió művészeti életével, a szovjet művészet tényleges eredményeivel; ezt kihasználva mindenféle meséket tálalnak fel nekik a szovjet müvészek"rabságáról", s arról, hogy művészetüket alá kell rendelniük a "társadalmi eszmén^" egységes elvont normáinak. Objektive ezekkel a rágalmazókkal vállalnak közösséget azok, akik bár marxistának nevezik magukat, a szovjet művészetről szólva félreteszik az objektivitást és bekapcsolódnak a koholmányok hirdetőinek közös kórusába. Ezeknek a koholmányoknak legmeggyőzőbb cáfolata maga a szovjet művészeti gyakorlat. Elegendő rámutatnunk, hogy a Szovjetunióban sok kimagasló, világhirü művész, akinek művészete megismételhetetlenül sajátos és utánozhatatlanul egyéni, akinek egyéni stilusa, egyéni élet-látása van mint például a zenében Sosztakovics és Hacsaturján, az irodalomban Solohov és Fegyin, a festészetben Joganszon és Szarjan, a balettmüvészetben Ulanova és Lepesinszkaja, a szobrászatban Konyenkov és Tomszkij - a szocialista realizmus esztétikai eszményének egységes eszmei-művészi álláspontját vallja. Egyúttal azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az esztétikai szakmunkákban nem találkozunk ennek a problémának /az általános és az egyéni mozzanatra a művész álláspontjában/ helyes megoldásával, amely pedig megtalálható a SzKP Központi Bizottságának a művészeti kérdésekről hozott ismert határozataiban.Az esztétikai munkákban rendszerint abszolutizálják az esztétikai eszmény társadalmi lényegét, s nem veszik figyelembe, hogy a társadalmi az esztétikai eszményben csak a művész egyéni világlátásán keresztül realizálódik. Enélkül az esztétikai eszmény csak logikai fogalomként létezik. - 35 -