S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)
V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről
dását, de legalább ennek az ismérvnek - például a formának, az esztétikai élvezetnek stb.alaposabb megvilágítását eredményezi. A valóságban azonban más történik: leegyszerűsítve, elszegényitve, sőt vulgárisan értelmezik ezt az ismérvet. Elég, ha összehasonlítjuk a formalistáiknak a forma struktúrájáról szóló vérszegény fejtegetéseit a realista esztétika híveinek ugyanerre vonatkozó gondolataival, és máris ujabb bizonyságot szerzünk arról, milyen fontos, hogy a tárgyat valamennyi lényeges összefüggésében és áttételében vizsgáljuk. A konklúzió magától adódik. Lehet és kell részletesen vizsgálnunk a művészetnek mindazokat a sajátosságalt, amelyek akár a tartalom, akár a forma területére tartoznék.Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az eleven, megbonthatatlan művészi alkotásban a művészet minden egyes ismérve reálisan összefügg valamennyi többivel és a műalkotás elméleti felbontása nem lehet az organizmus élveboncolása. ügy véljük, csak akkor juthatunk el a művészet lényegének helyes meghatározásához, ha e lényeg meghatározásának történelmi hagyományait fogjuk követni, s ezt a lényeget összefüggésbe hozzuk a művészi általánosítás különös jellegével, vagy konkrétabban: ha meg tudjuk magyarázni, hogy az élet képekben történő művészi általánosításának mely jegyei teszik a műalkotásokat esztétikailag értékessé t azaz művésziv é. Már elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ezeknek a kölcsönösen összefüggő jegyelmek elkülönítése sok módszertani nehézséggel jár. Először is megtörténhet, hogy nem tudjuk megkülönböztetni egymástól a művészi általánosítás lényeges és lényegtelen jegyeit. így például egyes esztétikai munkák & művészi általánosítás lényeges jegyének nyilvánítják e. forma és a tartalom egységét. Ez az egység - vitathatatlanul fontos feltétele a szép műalkotás létrehozásának. De hisse^ sas az egysé g, mint már számtalanszor megállapították, ugyanilyen mértékben jellemzője bármely anyagi-gyakorlati tevéken ység-»
