Szekeres József: Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij (SZTI, Budapest, 1960)

Sztanyiszlavszkij: A szinész és a rendező művészete

igy is van. De ihlet nélkül a szinész könnyen lép az évszázadok sainházi hagyományai kitaposta útra: "illusztrálni" kezd, egy valamikor látott vagy ködösen kirajzolódó alakot akar megformálni, érzéseinek külső mázát hamisítja vagy pedig magábaszuggerálja és kipréseli önmagából az alakítandó szerep érzéseit. Ezzel erőszakot követ el pszichikai apparátusán, De ennek az apparátusnak törvényei áthághatatlanok; a szinész tehát nem érheti el a kívánt eredményt. Az érzésnek csak talmi utánzatát tudja adni, mert az érzés nem jön elő parancsszóra. A tudatos akaratnak még a legnagyobbfoku erőfeszítésére sem ébred fel közvetlenül és nincs a nap alatt haszontalanabb munka, mint amikor valaki saját lelkében kotorászva próbál érzést kicsiholni. Ezért annak a színésznek, aki a szinpad igazi művésze akar lenni, egyik legalapvetőbb tételét a következőképpen fogalmazhatjuk megt nem lehet az érzéseket megjátszani, illusztrálni és nem lehet közvetlenül előidézni őket önma g u n k b a n. De nagy művészi tehetséggel megáldott emberek megfigyelése mégis feltárja előttünk azt az utat, amelyen át eljuthatunk a szerep érzéseinek elsajátításához. Ez az ut a képzelőerő tevékenységén keresztül vezet, miután a képzelőerő sokkal nagyobb mértékben függ tucatunktól. Az érzésekre nem hathatunk közvetlenül, de a kellő irányba útnak indíthatjuk alkotó képzelőerőnket, a képzelőerő pedig, amint arra a tudományos lélektan rámutat, felhevíti érzelmi emlékezetünket, kicsalogatja tudatunk rejtett rétegeiből a valaha átérzett érzelmek elemeit, és az előttünk felmerülő figurának megfelelően újonnan szervezi őket. így a képzeletünkben felvillanó képek minden erőfeszítésünk nélkül visszhangra lelnek érzelmi életünkben és velünk egybehangzó érzelmeket váltanak ki belőlünk. Ezért az alkotó képzeleterő a szinész alapvető, nélkülözhetetlen adottsága. Könnyen lángragyuló, mozgékony képzelőerő nélkül nincsen al- 24