Szekeres József: Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij (SZTI, Budapest, 1960)

Sztanyiszlavszkij: A szinész és a rendező művészete

A SZÍNÉSZ ÉS A RENDEZŐ MŰVÉSZETE A a zinházmüvészet «Inden időben kollektiv művészet volt és csak ott jött létre, ahol a költő-drámaÍré művészete a színészek művészetével párosult* Az előadás alapját mindenkor egy bizonyos drámai koncepció alkotta, amely egységes egészbe fogta a szinész alkotómunkáját és a színpadi cselekvésnek általános művészi elgondolást kölcsönzött. Ezért a szinész alkotómunkájának folyamata a darab elmélyült tanulmányozásával kezdődik* A szinész először is egyedül vagy a rendező segítségével megkeresi az előadandó színdarab alapvető motívumát, azaz a szerzőnek azt a művészi eszméjét, amely müvének magvát alkotta és amelyből a színdarab oly szervesen fejlődött ki, mint magjából a növény* A dráma tartalmát mindig a nézők előtt kifejlődő cselekmény jellemzi. A cselekmény, amelynek kibomlásában minden szereplő jellemének megfelelő részt vesz, következetesen fejlődik egy meghatározott irányban - s ez az irány,amely felé törekszik, nem más,mint az alkotó által kitűzött végső cél. A.színész és a rendező munkájának első szakasza a következőből áll: ki kell tapintaniuk a dráma magvát és nyomon kell követniük a cselekménynek azt az alapvonalát, amely valamennyi epizódon végigvonul, s amelyet ezért átfogó cselekménynek neveztem el. Itt kell megjegyeznem, hogy ellentétben állok néhány művésszel, aki minden drámát csupán a színházi átdolgozás nyersanyagaként fog fel* Nekem az az álláspontom, hogy jelentős művészi alkotás szinrevltelénél a rendezőnek és a színészeknek az a feladatuk, liogy minél pontosabban és mélyebben tolmácsolják a drámaíró elgondolását és müvének szellemét, nem pedig az, hogy e mondanivalót a - 19 -