Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 1982/83. színi évadra - Színháztörténeti füzetek 73. (Budapest, 1984)

Színházi események

SZÍNHÁZI VILÁGNAP 1983. március 27.

Egyszersmind a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) fennállásának 35. évfordulója. Hagyományosan ezen a napon a világ minden színházában, az esti előadás előtt felolvassák a színművészek üzenetét. Hazánkban Kállai Ferenc Kossuth-díjas, Kiváló művész, a Színházművészeti Szövetség elnöke szavaival köszöntötték társulataink az eseményt:

„Amikor néhány helyén a világnak az emberiség legnagyobb tragédiáját akarják előkészíteni, s e végzetes dráma különböző minőségű, stílusú és szándékú rendezői nap mint nap ellentétes instrukciókat adnak főszereplőiknek és statisztaként kezelik népeiket —

a színház, mint a nagy egész kicsinyített mása, maga is tükrözi a világ félelmét, bizonytalanságait.

Sokféle .izmus’ elhasznált igazságait olykor új blöffök váltogatják, és ezzel sokkolják az egyre kiábrándultabb, hitehagyott embert. Az embert, az örök csodát, a megfejthetetlent, aki maga köré építette azt a világot, amelyben álmai szerint élhetne, de mire felépíti álmai világát, megmérgezi éltető erőit, a levegőt és a vizeket, s olykor önmagát.

Hogy van ez?! Miért?!

Ez a színház, a művészetek örök nagy kérdései közé tartozik.

A víz és a levegő megtisztítására már itt-ott talált megoldást. De önmaga megtisztulása, alkotásai alapján méltán várható emberré válása, méltóságának érvényesítése nehezebben valósul meg.

Különböző körülmények között él az ember, társadalmilag, anyagilag, erkölcsileg. S így különböző hatások érik. De bárhol is éljen, az igaz emberi példák felmutatására a művészet, a színház a legalkalmasabb. S ezen az ünnepi megemlékezésen hadd mondjak egy fohászt.

Színház! Vigyázz az emberre! Neveld olyanná, akinek méltósága van! Mutasd fel önnön ábrázatát, és ne hagyd, hogy tereljék, mint az állatot, esetleg őrült pásztorok! Szeresd azt a társadalmat, amely alkalmat ad arra, hogy bíráld is, és harcolj az ellen, amely elfojtja szép akarásaid! Ne higgy a társadalom-kívüliséget képviselő hazug álforradalmiságban, de szeresd a felszabadult szellem minden formáját. Tudd, hogy a közönség között ülnek fiatalok, középkorúak és öregek is. És még élnek. S élni akarnak. Akard, hogy egymást segítve éljenek a kiváltságos szellemek gondolat-tűzeinél melegedve, melyek izzása a színpadról feléjük árad.”

194