Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 1981 - 1982. színi évadra - Színháztörténeti füzetek 71. (Budapest, 1983)

Színházak

Buda első állandó színháza - a Várszínház - a középkorban ferences-templom volt. A karmeliták 1736-ban szentelték templomukká. 1784-ben II. József a rendet feloszlatta, majd a templomból Kempelen Farkas tervezésével színházat építtetett. Ez a színház megnyílt 1787. X. 17-én. A templom tornyát lebontották, a főhomlokzatot copf architektúrával látták el, a belső térben pedig 1200 fős páholysoros színházi nézőteret építettek. 1790. X. 25-én itt tartotta az első magyar nyelvű színielőadást Kelemen László színtársulata.

1833—1837 között itt kapott otthont az a színtársulat, amelyből a Nemzeti Színház törzsgárdája kialakult.

A 19. század folyamán négyszer (1815, 1854 és 1884, majd 1917-ben) renoválták és átalakították.

Több évtizeden át a Nemzeti Színház, az Operaház és a Népszínház rendezett benne előadásokat.

1924-ben a karzat egy része leszakadt, az előadásokat beszüntették. 1943-ban a nézőtér és a színpad berendezését lebontották. 1945-ben az épület tetőzete megsérült, 1947-ben szerkezetileg helyreállították.

Az újjáépített színház 1978. II. 13-án nyitotta meg kapúit. A terveket 1964-1974 között a Középülettervező Vállalat többször átdolgozta. Helyreállítására a Budavári Palota Kultúrális Központ programjának keretében, a volt királyi palotával párhuzamosan került sor. Tervező: KÖZTI. Építész: Kékesi László. Belső építész: Mózer Pál.

Társulata a volt Déryné Színház és Huszonötödik Színház tagjaiból állt.

1978—1982-ig kamaraszínháza a Józsefvárosi Színház volt.

70