Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

A képek jegyzéke

A tánc forradalmárai című kiállítás és tanulmány elsőként tett kísérletet arra, hogy írásos és képi dokumentumok segítségével rekonstruálja azt a fél évszázados, rendkívül szerteágazó művészeti folyamatot, amelynek során a magyar közönség először szembesült egy teljesen új táncirányzattal, a modern ránccal és ezzel párhuzamosan a hagyományaiba merevedett balett korszerűsödésével. A táncművészet korabeli vezető személyiségei - Fuller és Saharet, Duncan és St.Denis, Allan és a Wiesen thal testvérek, Dalcrozeés Chladek, Gert és Impekoven, Wigman, Palucca, Kreutzberg és Berger - és a legfontosabb társulatok - az Orosz és Svéd Balett, Pavlova és Jooss együttese - ugyanis nemzetközi turnéik során mindnyájan útba ejtették Budapestet, így a főváros közönsége közvetlen élményeket szerezve tájékozódhatott azokról a kísérletekről, amelyek a 20. század első felében, a maguk forradalmi módján, alapvetően megváltoztatták a színpadi táncról kialakult elképzeléseket, s a táncot újból a korszerű színházművészet szerves részévé tették.

E táncforradalmárok vendégszereplései olyan alapvető művészi kérdéseket vetettek fel, amelyek a tánc kapcsán korábban fel sem merültek. Ilyen volt többek között, hogy mi a test - és elfedésének vagy megmutatásának - szerepe a táncművészetben; mi a viszonya az alkotónak az előadóhoz; hogyan alkalmazhatók az új technikai vívmányok a színpadon; áttörhetó'k-e a színházi konvenciók; szabadon értelmezhető-e a tradíció; és végül, de egyáltalán nem utolsósorban: egyáltalán művészet-e a tánc, s része-e a korszerű színházművészetnek. E kérdésekről elsőként jobbára írók és költők fogalmazták meg gondolataikat, többek között Bródy Sándor, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső és Lövik Károly, máig bámulatos éleslátással és érzékenységgel. Később, a 30-as évektől inkább teoretikus, semmint költői válaszok születtek a modern tánc és a balettreformok által felvetett kérdésekre, mert ekkor már színházi emberek, művészet- és zenetörténészek - mint Bálint Lajos Hevesi Sándor, Németh Antal, Rabinovszky Máriusz, Haraszti Emil, Tóth Aladár, Jemnitz Sándor - publikálták nézeteiket a korszerű tánc- és színházművészetről.

SBN 963-9000-21-3

000215799639