Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Kísérlet a szintézisre
koreografikus burleszk és táncdráma - e műfajok jelezték a Jooss oeuvre sokszínűségét. A sajtó több szempontból is különlegesnek tartotta ezt a műsort. Az egyik legfontosabb értékként azt emelték ki, hogy az együttesben - ahogy ezt Gyagilev is megkövetelte 1927-ben a saját társulatában - nincsen sztárrendszer, “a szereplők csak együtt számítanak; teljesítményük szinte gépszerűen tökéletes, egységes - és mindig ötletes, művészi.”Egyetlen egyéniség ragyog ki a produkciókból, maga Jooss, aki nem csak koreográfusként, hanem rendezőként is uralja az előadást. A koreográfus mellett tehát, aki nem is olyan rég még az előadótól sem különbözött, a rendező is megjelent a modern tánc színpadokon, sőt, Jooss tehetségét egyenesen Reinhardtéhoz hasonlítják: “Kurt Jooss a költő és a koreográfus. Fantáziája van, ereje a megvalósításhoz, a költészet mozgásba öntéséhez.... Művész. Régi reinhardti értelemben vett rende„ „ , »119 zomuvesz. A nézők az egyfelvonásosok színháziasságát elsősorban a koreográfiák irodalmiságával azonosították, hiszen a színpadon történeteket láttak megelevenedni. Kun Imre emlékezései szerint is “Ez a társulat új műfajt, az irodalmi balettet teremtette meg. Előadásuk közelebb járt a pantomimhez, mint a baletthez.” , bár a társulat nevében a balett szerepelt. Az elnevezés érvényességét feszegeti az egyik újságíró: “...ha ez a balett, amit ma este láttunk, akkor újra hiszünk benne, hiszünk egy cári tradíció modern újjászületésében. Nem spiccelés és nem fagyasztott mosolyok. ‘Mozgásművészet.’ Több annál is, amit ez a borzalmas szó takar.. .Több: fegyelemben, biztonságban, technikai érettségben. A kivitelben.. .Ez a huszonöt művész nemcsak a testkultúra legmagasabb fokát érte el, de művész is. Mindent tud, ami mimikában és mozdulatban kifejezhető költészet, muzsika...filozófia.” Jooss együttesének hontalansága időközben angliai emigráns létre változott, így 1937- ben Dartington Hall-ból érkeztek Budapestre. Viharos sikerükhöz és a sajtó elismeréséhez ezúttal egyfajta nemzeti büszkeség is járult, hiszen az együttesnek ekkor már három magyar tagja is volt, Bauer Lilla, Botka Lola
