Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

A balettművészet megreformálói

“mimikái jelenet” szerezte a legnagyobb sikert a svédeknek, mert itt végre nem zavarta a nézőket a táncosok technikai felkészületlensége, hiszen elsősorban szinte a modern táncosok expresszivitásával kellett kifejezniük a lélek drámáját. Mégpedig szokatlanul táncszerűtlen megoldással, hiszen a festő képzeletének alakjaival benépesített színpadon a figuráknak csak a törzse és a karja mozgott, miközben a helyüket nem hagyták el. Az újabb balett irányzatok iránt érdeklődő nézők tehát ismét azzal szembesültek, hogy a 20-as években a balett korszerűségének záloga a nemzeti gyökerek feltárásán túl a mozdulat expresszív erejében és a legújabb szcenikai törekvéseket is alkalmazó színpadi összhatásban rejlik. Azokban a színházi-koreográfiái törekvésekben, amelyekben a tánc csak egyik, és nem feltétlenül a központi eleme a zenei, képzőművészeti és irodalmi avantgárd vezető művészeinek összefogásával született színházi alkotásoknak.