Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

A balettművészet megreformálói

zervativizmusában, a korszerű - futurista, kubista, expresszionista, szürrealista - irányzatok ismeretének és megértésének hiányában, a befogadók elmaradottságában látta az oroszok elutasításának okait. Az összes vezető napilap indulatos cikkekben vette védelmébe az Orosz Balettet, hangsúlyozva, hogy a mai társulat ugyanolyan korszerű, mint a régi volt - jó évtizeddel korábban. A régi társulat “még mozgásba vitt színes, színpadi illusztrációkat adott. Muzikális és irodalmi előfeltételekre támaszkodott... ma más formanyelve van...A mozgás, a tánc dominál, ez lett tökéletes, abszolút művészetté, amelyet egyformán szolgál a díszletben, jelmezben a dekoratív művészet és a zene, amely szintén nem egyéb jóformán a díszletnél. A táncban van a fó'súly, ebben van a költészet, a dráma, a humor, a tánc minden.” A zenekritikus Jemnitz Sándor úgy értékelte, hogy az Orosz Balett “Nem állt meg azon a fejlődéspontján, amelyen annak idején bemutatkozott. Nem vesztegelt, nem utánozta s nem balzsamozta be önmagát és sajátosan kitermelt stílusát. Hanem: haladt a