Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az európai modern tánc vezető személyiségei

veszi körül. A ‘személy’ megnyilatkozása - az édes kifejezésétől a borzalomig - nem egyéb, mint természet, mint néptáncszerű kitörése egy szenvedélyességnek, egy akarásnak. Csak a mű szólhat a nagy közösséghez és teljesítheti a művészet értelmét.”^ Lábánt a 30-as évek­ben azonban már fó'ként a nagy tömegeket mozgató csoportkompozíciók érdekelték, de emellett az új tánc “sokszerűségét” is védel­mezte, amikor azt vallotta, hogy az új színhá­zi táncnak magába kell olvasztania a mozgá­sok sokféleségét. “A balett ma már csak azokat tudja teljesen lekötni, akik megelégednek az­zal, hogy technikai produkciót látnak. A ba­lett már elavult, s a színházakban egy új tánc­technikának van jövője. Az új színházi tánc a mozgásművészet harmonikus törvényein épül fel, s magában egyesíti majd a balettet és az akrobatikát is.” ^9 \ balett és a modern tánc szintézise azonban még váratott magára, hi­szen a “modernek” eddig a balett esztétikájá­nak ellenében fogalmazták meg törekvéseiket. Hogy hová jutott a 30-as évekre a balett belső reformja, arról a legfontosabb társulatok ven­dégjátéka alapján ugyancsak képük lehetett a budapesti nézőknek. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom