Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az európai modern tánc vezető személyiségei
1 kínlódás, vágy és remény... 1947. A a Zener A 40-es évek második felében a régiek, Kreutzberg és Chladek mellett a modern tánc képviselőinek új generációja is megjelent Budapesten. E fiatalabb nemzedéket képviselte az osztrák Hanna BERGER, aki A ma táncaival lépett színpadra. Berger politikai témákat vitt színre, egyrészt a még feldolgozhatatlanul közeli haláltáborok, a borzalmas emberi szenvedések, a mindent beborító gyász jeleneteit. Berger, aki korábban maga is egy láger lakója volt kommunista kapcsolatai miatt, saját életének tragikus mozzanataival is hitelesítette a sorstársaira emlékező táncát. A haláltánc motívum, ami a 30-as évektől az emberi lét metaforájaként söpört végig a modern tánc színpadokon, Bergernél új értelmet kapott, hiszen Berger az élményt onnan hozta magával, “ahol százezrek meg százezrek járták kétségbeesetten a borzalmas Láger-táncot, a középkori Haláltánc e modern változatát. Ezt az őrjítő táncot járja a táncosnő csíkos rabruhájában a színpadon, és emléket állít vele azoknak, akiknek a nevét nem hirdeti sem kő, sem márvány, mert nyomtalanul pusztultak el a táborokban, a gázkamrákban, az égetőkemencékben. Kínlódásukat, vágyódásukat, reménykedésüket hozta el Hanna Berger.”'7^ Más műsorain - mint az Olaszországi utazás című táncestjén - azonban nem csupán a háború szörnyűségeire emlékeztető kompozíciók szerepeltek, hanem derűsebb jelenetek is. Hiszen ő is tele volt reménnyel, örömmel és bizakodással, mint mindenki, aki a háborút követően ismét megtanulta becsülni és élvezni a szabad élet legapróbb gyönyörűségeit. Berger pedig művész volt, a korszak sikeres művésze, akit örömmel töltött el, hogy a történelem mintegy igazolta politikai eszméit, amelyeket műveiben is hirdetett. Ibi AN INI A ll TÁN H ű s <
