Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az európai új tánc előfutárai

ellentétben a régi tánccal, melynél csak a végta­gok jutottak szerephez, az egész test harmóniájá­ra számít. A kifejező' az egész test, vagyis a test a maga egészében. ... Kellett jönnie valakinek, aki megteremtse a táncos összeköttetést a régi bécsi zene és a modern bécsi iparművészet kö­zött. A Wiesenthalok megtestesítették a Schu­bert, Lanner és Strauss-keringó'ket, és ellesték a mozgást a mai bécsi iparművészek alkotásaiból, melyek mint a Wiener Werstatte munkái ismer­tek ma mindenütt. A régi bécsi empiret összekö­tötték az újjal: a régit, melyben finom melódiák gyengéd érzelmeket váltottak ki és az újat, mely­ben gyengéd művészetek finom alkotásokat hoz­nak létre. Mozgásba vitték át azokat a dekoratív ösztönöket, melyek Becs épületeiben, emberei­ben, színjátékaiban és művészetében rejle­nek.. .egészen a szecesszióig.”^ A nővérek kö­zül GRETE /1885-1970/ vérbeli táncosnő volt, aki 1917-ben lépett fel először Budapesten, de várva várt bemutatkozása bizony csalódást kel­tett, hiszen ez volt az első olyan tánc-koncert, ahol a tánc nem színházi miliőben, hanem a ze­nei koncertek közegében jelent meg, s ez ekkori­ban még nagyon szokatlannak számított. “Kell háttér, kell világítás. Kell színpad - szögezi le a recenzens -, hogy ne csak egyes mozdulatokat, hanem egész képet kaphasson az ember. Grete Wiesenthal ekkor a Magyar Királyi Ope­raház balett művészeinek közreműködésével lé­pett fel a Vigadóban, majd 1921-ben állandó partnerével, a bécsi Operaház balett művészé­vel, Tony Birkmeyerrel adott “klasszikus tán­cestélyt”, amelynek gerincét ezúttal is a táncos­nő keringő szólói adták. Wiesenthal egyénisé­gét a mámorosán kavargó - néha zenét sem igénylő, hanem csak a szél zúgására járt - és mé­gis uralt keringő fejezte ki a legjobban, amellyel nem csupán a nézők tömegét hódította meg, hanem ez alapozta meg éveken át tartó szoros művészi együttműködését Mahlerrel, Hof­­mannstahllal és Reinhardttal is. Nálunk Bálint Lajos egyenesen rajongott Wiesenthalért, mert felfogása szerint az ő tánca felelt meg leginkább a modern táncról vallott elképzeléseinek: “ta­lán az egyedül és egészen tökéletes tánc, ame­lyet láttam. Ez nem az egyéniség harca a kon­venció ellen, hanem az egyéniség diadala a konvenció felett.” ^ - írta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom