Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az európai új tánc előfutárai

mozdulatrendszert adott, hanem a testtel, mint eszközzel fejlesztette a zenei érzéket, azaz a zenét “tériesítette”. S “Mi köze mindennek a tánchoz? Elvben csak annyi, hogy ‘a Dalcroze’ remek előkészítő eszköze a tánctanulmánynak. Egyik előkészítő segédeszköze. Gyakorlatban mégis ennél többet jelentett Dalcroze kezdeményezése; Dalcroze határozott akarata és szándéka ellenére hatalmas lökést adott a táncművészeti forradalomnak. Amikor fiatal tanítványai lelkes csapatával beutazta Európát, hogy híveket toborozzon nevelési reformjának, a hangversenyterembe csábított nézőket megejtette az egészséges alkatú, ragyogó tekintetű lánykák boldog feloldódása a zene élményében. Dalcroze szemléltetni kívánta (amiről előzetesen növendékeit már meggyőzte), hogy milyen közel viszi az embert a ritmikus mozgás a zene megértéséhez. A közönség azt látta, amit még sohasem látott, hogy fiatal lányok, friss, egészséges, okos lánykák, rajongó figyelemmel mélyednek el nehéz ritmikai problémákba és példátlanul őszinte önfeledtséggel - táncolnak. Váltig tiltakozhatott Dalcroze, hogy nem tánc az, amit ő ‘plasztikai gyakorlatnak’ nevezett - táncnak hatott. Ezért válhatott Dalcroze módszere az európai modern tánc kiindulási pontjává és ösztönzőjévé. Budapesten azonban elsőként a zeneoktatók vették át módszerét, például Freund-Ferand Ernő, aki meg is nyitotta az első hazai Dalcroze-iskolát. Ugyancsak ő jelentette meg Dalcroze 1914-es, következő budapesti előadása és demonstrációja kapcsán a módszer ismertetőjét magyarul, 1917-ben pedig már a saját növendékei közreműködésével szervezett Ritmikus-plasztikus előadást a Zeneakadémián a metódus népszerűsítésére, amelyen együtt lépett fel a később ugyancsak jelentős karriert befutó Valerie Kratina és Szentpál-Stricker Olga. Freund később, az I.