Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)

Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk

hányni tudtam volna. Az emberek, az egész tisztára egy alsónemű-divatbemutató. Nem arról van szó, hogy lenne valami rejtegetnivalóm, de mindenütt ezek a tükrök, és mindenki tényleg nagyon sportos. Ennyit nekem nem ér meg a testem.

Sesam Mi nem vagyunk osztálytalálkozó, és nem vagyunk üzemi kirándulás. Nem vagyunk karácsonyi ünnepség, mert ha azok lennénk, akkor itt egyesek ünnepelnének, mások meg rendet raknának. Vannak közöttünk különbségek. Később egy fényképen talán már nem fogják ezeket felismerni. Mi egy rendszer vagyunk, amely röviddel a kiteljesedés előtt áll, hiszen végül is mi kerekedtünk felül. Biztosan vannak veszteségek, de ezeket mindenkinek egyedül kell magában lerendeznie. Itt mindenki önmagáért felel. Itt mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és ha valaki egyszer csak nem a megfelelő életben találja magát, az az ő felelőssége, és nem a rendszer hibája. Ez a rendszer szerencsét kínál, ha csak egy kicsit is megerőlteti magát az ember. Szitokszavak használata nem célszerű számunkra. Senkit sem kényszerítünk, hogy részt vegyen a közös játékban, de kérem, később aztán ne ácsorogjon élő szemrehányásként az álomházunk előtt. Itt mindenki tud nyerni, csak akarnia kell. Nézzenek mindig felfelé és előre! Némelyek egy kis lépéssel mindig előbbre tartanak. És ezek mindig hajszálpontosan pár évvel fiatalabbak, mint önök, és egy egész lépéssel önök előtt

Világtzinhái • uiin/4-s

járnak. Ha nem kezdenek vigyázni elég korán, úgy lehagyják önöket, hogy csak na! Ne engedjék el magukat túl sokáig. A célegyenesben ritkán akad olyan kitérő, ami megéri.

Ulrich Talán még össze is illettünk volna valahogy.

Gala Aztán felnézek a plafonra, és ott porbolyhok vannak.

Nelke Tényleg szeretném tudni, melyik szarjankó itta meg már megint az utolsó korty kávét, és nem főzött frisset. Aszociális. Tudom már, sejtem. És még ezt nevezik üzemi légkörnek.

Gala Elkezdtem írni neki egy e-mailt, de aztán elragadott a poézis és a hangulatom, és valami kedveset, de tök butaságot írtam. Aztán csak el akartam menteni, de véletlenül elküldtem. Egy szempillantás alatt a neten volt, kínos dolog, de sehogy se tudtam visszahozni. Küldtem utána még egy e-mailt, hogy az elsőt semmiképpen ne nyissa ki, és ne olvassa el, hogy hiba történt, de biztos vagyok benne, hogy természetesen el fogja olvasni.

Ulrich Az a nő egész bájos. Új itt?

Nelke Néhány napja vagyok itt. Most dolgozom be magam.

Ulrich És jól halad?

Nelke Igen. Remélem. Nem, igen, persze, azt hiszem, igen. Még minden... nem, szóval nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Ulrich Gyakran olyan az egész, mint egy kóceráj, olyankor nem is tudom, miért vagyok még itt.

Nelke Szóval én most még úgy látom, hogy egész jó hely.

Gtsint Danckwart / Mindennapi kenyerünk