Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Kolozsvár

KOLOZSVÁR

98

SZAKOLCZAY LAJOS

dőlt húzások dinamikussá tették a szöveget, és ez nemcsak a címszereplők, valamint Balga, Ilma, Mirigy jeleneteiben érzékelhető, hanem a Fejedelem, a Kalmár és a Tudós megszólalásaiban is. Harag nem akart hosszú előadást, és olyat sem, amely csupán a költői nyelv bűvkörében él. A színpadi játszótéren akart költészetet teremteni: látvánnyal és pontos értelmezéssel. Sok esett ki Vörösmarty szövegéből? Sok. Ezt annak ellenére állíthatjuk, hogy a műhelytanulmány általában „rövid" húzásokról beszél. Miként az előadás stílusa, a végleges szöveg is menet közben alakult ki, együttes munka eredménye.

Harag Györgynek nem a merészsége irigylendő, hanem a szeme; azonnal képekre bontja a szöveget. Különösen a funkció nélküli ismétlés zavarja, a színpadi cselekményt lelassító „elbeszélés". No meg a „költői homály". Azt vallja, ha hatásosan akar szólni a dráma, világosnak, tömörnek kell lennie. És mondhatónak, mert a mondhatatlan szöveg nem közöl semmit. Szöveggondozó munkájában egyszerűségre törekszik: hulljon ki egyetlen mondat, egyetlen jelző vagy egész, oldalakra rúgó jelenetsor (a kolozsvári előadásban a boltos rác, Dimitri jelenete nem szerepel), a megmaradt szövegből nem lehet érzékelni, hol történt illesztés, forrasztás. Ritmusérzékének köszönhető ez vagy kifinomult hallásának, teljesen mindegy, csupán egy számít: az eredmény.

Lássuk, melyik részek estek ki az eredeti színjátékból. Mindjárt az elején Csongor és Mirigy szövege megrövidült; Mirigyé jobban, hiszen a csodafa bemutatását Harag elhagyta, azonban Mirigy 66 (!) kihagyott sor után is tud kapcsolódni a megkezdett szöveghez. Később Csongor lett puritánabb. A „Szép fa, kert új lakója" kezdetű vers 37 sorából mindössze 17 maradt, s nem hangzott el az „Álom, álom, - Édes álom"-mal nyitó dalbetét sem. Tünde kedvesét hívó szava éppen a felére csökkent, mint ahogyan a hármas úton elinduló Csongornak is elég lelke bizonyítására 17 verssor (a kihúzott részekben apjától és anyjától való búcsúját meséli el). A rókajátékot követően Tünde és Ilma jelenetére nem volt szükség, de Balga és Csongor jelenésében (eredetiben második felvonás) is a 203 sorból csupán 98 maradt: Balga nem ecsetelheti földjének jó tulajdonságait, s nem zengheti Ilma nehéz lépésének dicséretét, de Csongor sem elmélkedhetik Tünde lábnyomáról.

Harag Györgyöt főképp a cselekményt lassító „költőiség" zavarja, s bármilyen szép a szövege, mellőzi. Ha jobban megnézzük, hogy az előbb említett Balga-Csongor jelenetből - tipikus példa a rendező húzására - többek között mely „szépelgő" (?) sorok ítéltettek halálra, fölfedezhetjük a kurtító szándék magyarázatát is.