Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
SZÁBADKA-ÚJVIDÉK 232 GEROLD LÁSZLÓ róczi Zsuzsa, Bicskei István, Soltis Lajos, Pásthy Mátyás meg a többiek szeme? Elárulja-e Harag rendezésének lényegét? A Ványa bácsi díszlete láttán a rosszhiszeműek akár azt is mondhatnák, hogy az előadást a díszlettervező találta ki, oldotta meg. A Cseresznyéskert felújítása azonban ellenbizonyítékokat szolgáltatott. A sorozat záróelőadásában, akárcsak a Cseresznyéskertben, egy bravúros függönymegoldással zárul a produkció. Elmentek a vendégek, a birtok állandó lakói - Ivan Petrovics, Vojnyickij, másként Ványa bácsi, Szofja Alekszandrovna - Szonya, Marja Vasziljevna, Ilja Iljics Tyelegin, Marina és a cselédek - végre ismét magukra maradnak. Újból élhetik megszokott életüket. Szonya, miközben előadást záró monológját mondja („És élni fogunk, Ványa bácsi. Végig éljük a napot, az esték hosszú-hosszú sorát; türelmesen elviseljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel sújt a sors; nyugalmat nem ismerve dolgozni fogunk másokért most is, öregkorunkban is, ha pedig üt az óránk, békésen meghalunk, és ott, a síron túl majd azt mondjuk, hogy szenvedtünk, sírtunk, sok volt a bánatunk, és az isten megsajnál bennünket, és mi ketten - te meg én, drága bácsikám - megérjük ott a gyönyörű szép, fényes életet. Örülni fogunk, meghatott mosollyal tekintünk vissza majd mostani boldogtalanságunkra - és megpihenünk..- a soklyukú házlabirintus egyetlen szobáját csipkefüggönnyel keríti körül. Ahogy Firsz - miután a leereszkedő fehér vászon elzárja előle az utat - belemászik a fehér kupac-sírba, ugyanúgy temetik el magukat a birtokon maradtak a csipkefüggönnyel körülhatárolt sírba. Mire Szonya befejezi monológját, addigra mindannyian elfoglalják helyüket a függönysírban. Lehet, hogy a zárójelenet megoldása a díszlettervező találmánya - bár az előadás értéke szempontjából ez teljesen mellékes -, de vitathatatlan, hogy a rendezői elképzelés szellemében történik. Akárcsak a játéktér, a huszonhat szoba ötletéből adódó soklyukú labirintus kiképzése és stílustalan berendezése. Harag György rendezésének színpadáról hiányzik az írói utasítás szerinti ebédlő vagy szalon; mindössze egy-két bútordarab jelzi a színhelyeket, amelyek nem zárt helyiségek, csupán a szobasarkot jelző oszlopok mutatják, hogy nem egyetlen végtelen tér a színpad, hanem megannyi egymásba nyíló dobozra (ketrecre?) osztott világ, amelyben az eltévedt életek keresik egymást és önmagukat. Feldúcolt világ ez (a szobákat jelző-határoló oszlopok nemcsak romos ház, sokkal inkább romos életek támasztékai!), amelyben nem jelent következetlenséget a tárgyak összevisszasága, ahol természetszerű, hogy egymás mellett találhatók a különféle stílusú és megmun-
