Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Kisfaludy-játék 191 remt. Ugyancsak a Stiborbóh micsoda remeklés, amint az emelvény mélyedéseiben ülők feje fölött a Vajda és Dobrochna táncot lejtenek, miközben az asszony urát a zsarnokságában erősíti: „ne adj helyet semmi irgalomnak." Hatalmasok és kiszolgáltatottak - táncosok és börtönben szenvedők, politikai praktikákra készülődök és némaságra ítéltetettek; fenn és lenn. íme: mindez nem szavakban, hanem erős látomásban elevenszik meg Harag György egyetlen pillanatában. Aztán a csembalómuzsikára megelevenedő Kérők és Csalódások, a játékosság megannyi ötlete; szerepcsere, szövegzavar, félreértés, szerepátvétel. Elet és színház megannyi leleményes fordulata. Ami ebben a rendező erejét mutatja, legalább is a premieren, nem hullik szét magánszámokra, karikaturisztikus, jópofáskodó jelenetekre. Helyzetek és képek sodró egymásutánját kapjuk néhány perccel ugyan méretezettebben, mint az első rész önfeledtsége engedné. S tánc és ének (zene: Orbán György, Novák Ferenc koreográfiája) is bővíti, színesíti ezt a vígságos Kisfaludyádát. Egyensúly-teremtés - mondottuk Harag egyik erényeként, s a jelenetek egymásutánjára és a színházi este egészére is értettük. Amikor az első rész a két vígjátékkal már-már a könnyed tónus felé lendítené el a játékot, ráütésszerűen következik a második rész: a Zách Klára. Középkori miniatúrák sorozatát látjuk. De figyeljük ismét Harag stilizációját! Ahogyan a Kisfaludyanyagot transzponálja: „Ha én folyóvíz volnék" - énekli szép kitartott méltósággal, poétikus szépséggel Zách Klára, aztán az udvarban a hölgyek már gúnyos rikácsolással az idézett dallal gúnyolják. A lány megaláztatása után Harag farsangoló kavalkádot teremt, s ebben bábjátékosok eljátsszák Klára történetét. S már a fababák kárálják: „Ha én folyóvíz volnék..." A köznép pedig röhög. Egy kiragadott motívum, amely eleven modern színházisággal egy egész drámát mond el. Aztán bevégződik a játék, szívre tett kézzel meghajlanak komédiásaink. Tán túlontúli bizonyossággal a költő szobra is megállapodik. Cipekedő komédiásunk, némi iróniával, akár állhatna is tovább. Mert az este a JÁTÉK megszületése egy művész, a Kolozsvárról meghívott Harag György mániája volt. Kisfaludy-játék. Harag György és az újraszerveződő győri színház tagjainak játéka. Életünk tehát. 1980 MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
