Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
Rendezte: Harag György 187 Még egyszer a harangról Május 16. (Emlékeztetőül: a premier dátuma május 18.) Szinte az első perctől gondot okozott a nagy vízió, a jelentést sűrítő harang technikai kivitelezése: árnyéka lengett, ezt kellett összehangolni a kongással, rávetíteni a vasfüggönyre, a háttérre. Nehezen, de sikerült. Ezen a reggelen Harag letett róla, valamennyiünk megdöbbenésére. De az előadás kész volt: erre a poétikus, de mégiscsak külsődleges elemre, akármennyire is összetartotta a művet, többé már nem volt szükség. El lehetett bontani az állványokat, mert állt már az épület. Tapsrend „Úgy jöttök be, ahogy nektek tetszik. Lazán, oldottan, mindenféle rendszeresség nélkül. Valahol megálltok, teljesen mindegy, hogy hol. Könyörgöm, ne játsszátok el, hogy ti most oldottak vagytok, lezserek!" A nagy fesztelenséget vagy nyolcszor kellett megpróbálni, amíg mindenki kiválasztott egy alkalmatos helyet, és a statisztéria is kihátrált a megfelelő időben. Utószó Miről kéne még beszélni? Arról, hogy a zeneszerző, Orbán György nagyszerű zenei vihart, barna-arany tónusú körmenet-himnuszt, a varráshoz népdalt, búbánatos-édes valcert komponált - mindezt az előadás többi vonulatának stilizálásával; hogy Péreli Zsuzsa gobelinművész jelmeztervező éjjel is fújta a penészes patinát festékszóróval a ruhákba; arról, hogy Kovács Mária heves gyomorgörcseit is felhasználta a figurához, és nem állította le a próbát; arról, hogy fiatal művészek is beálltak statisztálni; arról, hogy senki sem restellt próbát nézve tanulni; arról, hpgy megnéztük együtt az Andrej Rubljovot - és még nagyon sok mindenről. Azonban ezek már nem szakmai tárgyú információk - csak emberekről szólnak. Önzőén meg akarom tartani őket magamnak. Lehet, hogy nem sikerülhet, mert a színpad széle és az élet összeér. 1978 MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
